Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.9.a/4)
1970-01-29
11§ ifi ■' j I, / ' fi® • * iBl^ _ 3 — Az anyag világosan azt mondja, hogy általában az iskolai vezetés kerületünkben jó, ezzel a színvonallal meg is vagyunk elégedve. A vezetés színvonalát elsősorban az határozza meg, hogy egy-egy iskolában milyen tanári képzés folyik, a szakmai továbbképzést értem ez alatt. A tudomány fejlődését mennyire ismerik meg a szaktanárok, s azt milyen szinten vigyék a középiskolai tanulók tudomására. Az sem mindegy, hogy egy-egy szaktanár igyekszik tudományát átadni, hogy magas szinten adja elő előadásait, de a diák nem ért belőle semmit, ezzel nem értünk el semmit. Akkor következik be fejlődés, ha a szaktanárok úgy tanítanak, hogy a diákok között minnél több jótanuló legyen. A káderfejlesztési terv akkor érvényesül és akkor van értelme, ha az élő is, elsősorban a kiválasztásnál kikre gondolunk, utána hogyan kell ezekkel foglalkozni, hogy a megfelelő vezetési szintet elérjék, ha elérték melyik időszakban lehet valamilyen vezetői posztra beállítani. Az osztályfőnökök vezetési szinvo- 0 nalát is úgy tudja az igazgató elbírálni, ha az osztályfőnökök munkáját is vizsgálat alá teszi. Egy osztályfőnök is akkor látja, hogy hol kell javítani, hol nem, ha állandó, szoros kapcsolatban van mindazokkal a tanárokkal, akik az ő osztályában bármilyen szaktárgyat tanítanak és időközönként ezekkel a tanárokkal konzultációt folytat. Az eddigi tapasztalatom alapján azt tudom, hogy kerületünkben az iskolai színvonal elég jo, budapesti viszonylatban is megüti azt a színvonalat, amit elvárunk az iskoláktól. Hollósi elvtárs: Szeretném az ideológiai, szakmai továbbképzésről gondolataim elmondani. Nehéz egy vezetői munkát értékelni, nehéz az erddményességét nézni. Itt csak részeredményekről lehet beszélni, ha értékelem a tanuló osztály jegyeit, de ez fiktiv dolog, mert az osztály jegy mögött sok minden más lehet. A pedagógus munkájában legszebb az, ha lo-2o év múlva találkozom növendékemmel, s akkor tudom lemérni, hogy nevelő, oktató munkám az elmúlt 2o 0 év alatt jó volt, vagy sem. A pedagógia a világ legérdekesebb tudománya, mindenkié és senkié. A fejlődést, a mozgást kell jobban érzékelni a pedagógusok körében a szakmai továbbképzésen keresztül. Megítélésem szerint ma a pedagógusok továbbképzése mind ideológiai, mint szakmai továbbképzése nem jó. Nem jó azért, mert igy, ahogy most csináljuk fejet lenséget, rendszertelenséget mutat. A tanár nem tudós, hanem elsősorban előadó ember, aki másnak a tudományát mondja el. Ha jól mondja el, jól csinálja a munkáját. Bár mennyire is rohanó világban élünk nem szabad eredményeznénk azt, hogy a pedagógus kapkodjon. A pedagósus munkájához türelem, biztonságérzés kell. Az a torábbképzés, ami pillanatnyilag van arra jó, hogy lehetőleg megpróbáljon valamit csinálni,, valamit jobban csinálni, mert úgy sem tudja mind megcsinálni. Állandó permanens továbbképzésnek kellene lenni. Hivatkozik az anyag az önképzésre, de annak is irányított formának kellene lenni. A tudomány bármennyire is gyors, mégis bizonyos szakaszokat a tudomány fejlődésében le lehet zárni és egy lezárt szakasz ismertetését kell adjam a pedagógusnak önműveléséhez. I 'fi/
