Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1971 (HU BFL XXXV.9.a/3)
1971-10-26
Két dologra szeretnék utalni. Egyik, ami a pártpolitikai munkában nehezíti a pártszervezetek munkáját, akár tudatformálásra, akár a kollektív szellem kialakítására gondolunk és a munkások átrétegződése, amely nálunk a textiliparban nagyon érezteti hatását. Párttagságunk cserélődik egyrészt a kilépések következtében, másrészt az uj felvételek következtében. Ez azt jelenti, hogy párttagságunknak évente 30 %-a cserélődik, ez azt jelenti, hogy a párt vezet ős égek nek állandóan ujabb- és ujabb párttagokat kell kommunistává nevelni. Másik az életszínvonal kérdése. Általánosságban elfogadják az emberek, azt mondják helyes az az életszínvonal célkitűzés, melyet népgazdaságunk bizonyos időszakra meghatároz. De hogyan is jelentkezik ez az életszínvonal politika egyes üzemek területén. Saját példával élnék. Kollektív szerződésünkben meghatároztunk évenként 2 %-os béremelést. 1969-ben vállalatunk veszteséges volt, igy 197o-ben nem volt lehetősége béremelést adni, 1971-ben is ott tartunk a gazdasági szabályozók következtében, hogy béremelést nem adhatunk. Ezt nagyon nehéz a dolgozókkal . megértetni. Felvetik termelünk, dolgozunk, túlórázunk, miért teremtünk olyan lehetőséget, hogy a vezetők kaphatnak nyereség-pré\ miumot. Nekünk pártmunkásoknak tudomásul kell venni nem elég a magyarázat, az emberek konkrét intézkedéseket, tetteket várnak minden kérdésben. Bakó Ágnes elvtársnő: Nagyon jó dolog, hogy mi visszatérünk a saját határozatainkra. Bevezetőjében Somogyi elvtárs elmondta lehetetlenség mindenre visszatérni, de néhány fontos kérdést kiemelten meg lehetett "izsgálni. Azt hiszem ezekről nagyon sokat tudtunk meg, legalábbis én. Jó volt gbben a vitában az, hogy az önelégültség teljes mellőzésével folyt a hozzászólás. Benyomásom az volt, hogy olyan célS tűztünk magunk elé, amit úgy lehet megfogalmazni: "Arccal a párttagság, arccal a tömegek felé". Azért mondtam a párttagságot ra először, mert csak akkor meghetünk a fömegek közé, ha a párttagsághoz már elég közel kerültünk. Itt csupa élő kérdést vetett fel Somogyi elviárs a bevezetőjében, ezek között az alapszervekkel való foglalkozás kérdését, melynek lényege1 arccal a párttagság felé. Mindig az volt a legfőbb probléma, hogy a Központig Bizottságban elhatározzák a dolgokat, eljut a megyékhez, járásokhoz, Budapesthez, kerületekhez, üzemi pártbizottságokhozis kisebb nagyobb eltérésekkel, aztán valahogy az alapszervi vezetőségeknél elakad a dolog, mert nagyon nehéz eljutni a párttagokhoz. A hozzászólásokból az is kitűnt, hogy elég sok oka van annak, hogy nehéz eljutni a párttagsághoz; gép mellett dolgoznak, nem lehet kirángatni őket, munkaidő lejárta után elmennek különösen akiknek más állásuk is van. De nehéz eljutni azért is, mert vannak olyan kérdések amelyekre szinte nem tudnak az elvtársak válaszolni csak azt tudják mondani: igazuk van, én sem értem, vagy értem, de nem tartom én sem helyesnek. Az a lapszervekben való munka a legnehezebb munka. 1945-ben a Buiapesti PB-n dolgoztam, az oktatás tartozott hozzám. Akkor az volt a véleményünk, hogy a t t- 17 -