Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1969 (HU BFL XXXV.9.a/3)
1969-02-28
1 _ 4 « Mint ismeretes az 3. hónapon túli /31-365 napok közötti halálozás/aszociális, kulturális, családi, morális körülmények rüellett, összefüggést mutat a gyógyítómegelőző csecseraőellátás színvonalával is. A fenti mutatószám a kerületben a következőképpen alakult: 1965-ben 7,8 %o, 1966-ban 2,6 %o, 1967-ben 4,2 yóo ós 1968-ban 1G, 9 %o. I en kis számokról lóvén szó, a magukból a számok tora'szótőből adódó szórás természetesen zavarja a megítélést, hiszen 1965-66-ban összesen 8, 1967-68-bán pedig 14 ilyen korú csecsemő halt meg. Az összevont késői csecsemőhalandóság 1965-66-ban 5,3 %o, mig 1967-68-ban 7,4 %o» tehát a csecsemőhalálozás emelkedéséből a késői csecsemőhalandóságra mintegy 2 %o jut. Ebből az következik, hogy az emelkedésnek több mint 90 %-a a korai /30 napon belül/ csecsemőhalandóság emelkedéséből származik. Ez a kerület adatai szerint a következőképpen alakult: 1965-ben 26 %<?,1966-ban 28,4, 1967-ben 49,6 és 1960-ban 46,8 %o. Ebből világosan következik, hogy kerületünkben az utolsó két évben igen magas a ■ 30 napon belüli halandóság,nagyobb, mint Budapest egész csecsemőhalandósági arány' száma /40 %o körül/. Mindez egyértelműen azt bizonyítja, hogy kerületünk csecsemőhalálozásának az 1965-66-rról ,L967»68=ra bekövetkezett ~ kiugrása' alapvetően a korai csecsemőhalandóság megnövekedésére vezethető vissza. /—' Tanulságos ezért megvizsgálni a meghalt csecsemők születési súly szerinti megoszlását. Általánosan ismert, hogy az 1500 gr-nál kisebb születési sulyu csecsemők halandósága - bármilyen színvonalú ellátásban részesüljenek is - 70-75 % körül van. Tehát jelentőségük a csecsemőhalálozás szempontjából korántsem elhanyagolható, különösen ha ezek a kissulyu magzatok viszonylag magas arányban jönnek világra. Kerületünkben 1965-ben még csak 11, 1966-ban 13, de 1967-ban már 30 és 1968-ban 33 olyan csecsemő halt meg, aki 1500 gr-nál kisebb súllyal született. Ez a súlycsoport a csecsemőhalálozás mutatósaáaún belül 1965-ben 14,2, 1966-ban 16,7, 1967-ban 31,1 ős 1968-ban 36,0 %o-kel szerepel. Tehát 4 év leforgása alatt az 1500 gr-nál kisebb születési súlyúak hányada 2,5-szerusére nőtt. Valamennyi koraszülött /2500 gr-ig/ halandósági arányszáma pedig a jelzett években megfelelően 22,0, 25,9, 43,5 ■ős 48,0 /So-et tett ki. Az érett magsatokra eső arányszám viszont a kis számokból adódó szórást mutatja, egyértelmű változás itt nem. állapítható meg /megfelelően 11,7, 5,1, 10,3, 9,8 >Őo/. A fentiekből világosan kitűnik, hogy a kerületünk csecsemőhalálozásában az utolsó /”Nkét. osztandó' -un észlelt ugrásszerű -.•uelked-s alapvetően /mintegy 5/5 részében/ a koraszülött és éretlen maghatok ti .gnövekedett halandóságára vezethető viasza, mig az érett magzatok halandóságának növekedése jóval kisebb szerepet játszik. ' Mivel a koraszülött is különöse tv az iratlen csecsemők problémája szakmailag sem megoldott, nőm áll módunkban olyan közvetlen összefüggésekre rámutatni, amelyek az Anya- ős'Gyermekvédelem fentebb vázolt helyzete és működése, illetve a kofaszülött kérdés, alakulása között fennállnának. M0g 01da nd6 felad a to k 1./ Felül kell vizsgálni az abortusz bisotlgfe személyi összetételét és rendszeres e..lenőrzéssel biztosítani koll a bizottság megfelelő munkáját. 2./ Felül kell vizsgálni a jelenlegi sávbeosztás aránytalanságait, összhangba kell hozni a nőgyógyászati sávok és a gyerraekkorzetek határait. 3./ Félül kell vizsgálni a terhesrendelés óraszámait és időpontjait. 4./ Még kell valósítani a t.rh.sek adott időpontra való visszarendelését. 5./ Erőteljesen szór .almazni kell a védőnők terhesfelkutatási munkáját. I '0 I "" 1 T — -9 ^ KJ 1 ■ 9 1 y ■■ » ■ ■ ■■ ^
