Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.9.a/1)
1980-02-16
- 87 -kaptak és ezt most itt ezen a fórumon szeretném megköszönni mindannyiunk nevében. De ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmét az újonnan megválasztandó Végrehajtó Bizottságnak, hogy ugyanilyen szeretettel és türelemmel foglalkozzanak a mi problémáinkkal, mint ahogy azt a régi VB tette. Az én életemben egy ilyen pártértekezlet nagyon nagy ünnepi esemény. Meg kell hogy mondjam Önöknek, hogy nagy izgalommal készültem a mai napra, szokástól eltérően korábban keltem és mindenféle tisztálkodást elvégeztem duplán, fiatalnak akartam látszani. A 12o-as buszon ahogy jöttem reggel két csinos hölgy mindjárt átadják helyüket. Mondom hölgyeim ne nézzenek engem ilyen öregnek, én nem akarom az Önök helyét elfoglalni. Mondják nem öregnek látszik, hanem tiszteljük a kort ós foglaljon helyet. Mit tehettem leültem. Megyünk egy állomást, felszáll egy tagbaszakadt szakálas férfi, na mondom átadom a helyet egy idősebbnek, aki szakálas. Erre odaszől az egyik hölgy, hogy kérem ne adja át, mert ez alapszervezeti KISZ titkár. Azért akarom ezt elmondani, mert érthető, hogy egy öreg fiatalnak akar látszani, világos, de hogy egy fiatal öregitse magát azt mondom ez nem egy egészséges dolog. Arra kérem a fiatalokat tanulják meg tőlünk öregektől, hogy a legnagyobb kincs az egészség és a fiatalság. Ezt ne próbálják letagadni, ne akarjanak öregnek látszani, mert úgyis eléri őket az öregkor. Van olyan probléma is, hogy nagyon sok nyugdíjas megkérdezett engemet, hogy én hova tartozom. Mondom az OTP-nek. Nem ugy értik. Melyik alapszervezethez, az üzemihez, vagy a körzethez. Mondtam, hogy én az üzemihez tartozom, de nem ugy hogy tartozom a tagdíjjal, hanem mint pártmunkás veszek ott részt a munkában. Ez a téma még nem jutott nyugvópontra. Megnyugtathatom azokat az elvtársakat, akik erről vitáznak, hogy mi végezzük ott a pártfeladatokat, ahová a párt állit bennünket, mert igazán mindegy hogy hol végzek pártmunkát az üzemben, vagy a körzetben. A vezetők bölcsessége meg tudja állapítani, hogy ki melyik területen végezze azt a munkát, amit a párt számára kiszab. Szeretnék egy kicsit a szépre is emlékezni. Általában az a bajunk, hogy mindig a rosszakat említsük. Helyes ez, mert a kritika hajtóerő. De mi, akik átéltük a két világháborút jobban tudjuk értékelni azt a fejlődést, amit 1945-éta elértünk pártunk vezetésével. 1945-ben, amikor mi felszabadultunk a Chinoingyárban dolgoztam, párttitkár lettem és szovjet elvtársak, amikor a Vörös Hadsereg felszabadított bennünket nagy örömmel fogadtuk. Én mindjárt odamentem érdeklődni, hogy tik már tovarisok 28 éve vagytok hatalmon, mondjátok meg mit csináljunk itt. Erre a szovjet elvtárs bölcsen azt mondta nézz oda, hogy itt mit kell csinálni azt nektek kell elsősorban tudni. 28 éve amióta felszabadultunk nagyon rövid idő, de egyre figyelmeztetett. A hatalmat megragadtátok, de ezt megtartani, továbbfejleszteni, a növekedés nehézségeit kibírni ehhez kell az igazi kommunista helytállás, kommunista egység és a kommunista bizalom. Az eltelt 3o év óta sikerült a pártunknak ezt a légkört bevinni a párttagság és a magyar dolgozók vérébe és azon kell lennünk, hogy ez tovább erősödjön és ezt a zászlőt soha ne engedjük a kezünkből kicsavarni. A fejlődésre vonatkozóan én a Chinoingyárról tudok beszélni. Itt van a soraink között a Kántor elvtárs, az akkori kerületi tűzoltó parancsnok, szegény idő előtt megőszült. Olyan állapotok voltak abban a gyárban, hogy egy évben 15o esetben jöttek ki a tűzoltók. A gyár ugy nézett ki, mint egy indián tábor. Ma pediglen itt tartjuk a kerületi pártértekezletet. Kell nekünk ennél nagyobb megelégedettség elvtársak? nem kell! I — - 1 ' T ■ I ■ tm *'1 ^ <
