Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1975 (HU BFL XXXV.9.a/1)
1975-02-08
iHD.uiHiiiniifW—m» wFiMiiM'iTnnMUintnr iTn»^ I I ' | I- 92 -kell lépnünk és nemcsak a forma érdekes, ami helyesen megtörtént, hanem a tartalom is. Erről az oktatáspolitikai határozat kimondotta, hogy a szakmunkásképzés korszerűsítési munkálatait kell meggyorsítani. Jobban össze kell hangolni a szakközépiskolai képzéssel, egységesíteni kell a hagyományos és emeltszintű képzést, vagy jobban kell ügyelni a speciális képzés időszakára. A képzés persze sok mindenttől függ, függ az azt megelőző iskolatípusoktól is, igy pl. az általános iskolákban folyó képzéstől, amelyről azt is meg kell állapítani, hogy az utóbbi években és ezt gyakorlottról mondjuk komoly mértékű előbbrelépés tapasztalható. De függ a képzés a vállalatok, üzemek oktatással kapcsolatos tevékenységétől és hozzáállásától is. Függ a beiskolázástól és nem utolsó sorban a tárgyi és személyi feltételektől. Es ezenkívül még mi mindenről az az iskolák belső ügye és az iskolavezetés feladata. Ezek után két témáról nagyon röviden. Először a tanulólétszámról, majd a vállalati tanulóképzésről. Az előzővel kapcsolatban két tényt kell kihangsúlyozni* az egyik, hogy kellenek a szakmuhkások és szükség van rajuk, a másik ebből adódik, akkor gondoskodni kell első feltételéről a megfelelő létszámról. Ez nemcsak iskolai szervezési, tervezési, vagy toborzási feladat - részben az is - ennél több, talán társadalmi ügy, ugy is fogalmazhatunk, hogy társadalmÍ- szükséglet, hiszen a munkáslétszám újratermeléséről, neveléséről van szó. Ha igy van, akkor ehhez kell alakítani az iskoláztatási arányokat is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták - bár van előrelépés - de ez a tevékenységünk még mindig nem elég munkás, vagy szakmunkáscentrikus. Persze nem könnyű, igen szerteágazó, összetett ez a feladat. Összetett azért is, mert egyéni és csoportos és társadalmi érdekek húzódnak meg mögöttük. Viszont nagyon egyértelmű abban, hogy szemléleti kérdésről van szó és a munkásosztály alakulásának további sorsáról. Ezzel kapcsolatban lehetne statisztikai számmal bizonyítani azt, hogy hány fiatal szakmunkás hagyta el a munkapadot, vagy munkahelyét rövid távon előnyös anyagiak miatt. Ugyanakkor sokkal többet olyanokat, akik a szakmunkáskepesités után szereztek technikusi oklevelet, vagy mérnöki diplomát, vagy éppen pártmunkások, rendőrségi, néphadseregi tisztek. Most már mint alapigazságot a munkásszemlélettel kapcsolatban meg is fogalmazhatjuk ugy, hogy nem kerül hátrányba az aki szakmát tanul és a munkások között szerezte meg első élettapaszta-^ latait. Ezzel a néhány gondolattal szerettem volna a beiskolázás fontosságára rámutatni. Az üzemi képzésről röviden. A gyakorlati kégzés itt már nem egy homogén rendszerű oktatási forma és ami ebből adódik nem alkalmazhatók az előirt pedagógiai módszerek, vagy követelmények. A képzési rendszerük sajátosságaiból adódik ez és az is, hogy a tanulóinkkal első időszakban főhivatású pedaógusok foglalkoznak, a második részben vállalati szakoktatók, a harmadik részben pedig szakmunkások. Ez utóbbira szeretnem a figyelmet telhívni* a munkássá nevelés ebben az időszakban érkezik a donto szakaszhoz. Nagyon pozitiv az üzemi kiima, a munkásság nevelő hatása a fiatalokra, amely segíti őket, hogy helyüket megtaláljak a társadalomban, a közösségben, alakítsa jellemüket, formálhatja magatartásukat és politikai elkötelezettsegüket. De ugyanakkor számolni kell ennek ellentétével is. A fiatalok nagyon erzekenyen reagálnak mindenre, ami körülöttük történik és ez nem baj. Ha t ó ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
