Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1975 (HU BFL XXXV.9.a/1)
1975-02-08
QUWWWHKWMmtmmmm WU*-IWV. .. 1 I I ' - I Ifi 1 1 I- 69 -zálni. Nem termelési beszámolót tartani, nem az a feladata a pártszervezetnek, mint a gazdasági vezetésnek, nem az a feladata. Lényeget illetően azért dolgozik, de nem ugy, mint a gazdasági vezetés. Az sem árt, ha lelkesítjük is a dolgozókat, mert nem igaz, hogy az emberek nem akarnak lelkesedni, ha van miért, ha meg tudjuk mutatni, hogy miért. Szóval ilyen szempontból több kommunista tüzet kell bevinni egész tevékenységünkbe, hogy érezzük, nekünk az a történelmi hivatásunk, hogy környezetünket befolyásoljuk, hogy mozgósítsuk - ahogy szoktuk mondani - a feladatokra a munkára, és mi legyünk az élenjárók, mert persze ugy nem lehet hogy vigyétek, csak ugy lehet, ha megfogjuk iái is. Ezzel kapcsolatban szeretnék még röviden beszélni a körzetekről. Hallottam olyan megfogalmazást, amikor nyugdíjas elvtársainkról volt szó, hogy milyen nagy tehertétel az országnak, azt hiszem elvtársak ez teljesen ellentétes a párt álláspontjától és minden kommunista állásponttól. Azok az emberek üzemben, hivatalban, körzetben bárhol vannak, akik évtizedekig harcoltak azért, hogy most kitűzhessük a fejlett szocialista társadalom építését, akkor azok nem felesleges tagjai a társadalomnak. Egyrészt azért sem feleslegesek, mert olyan tapasztalatokkal rendelkeznek, hogy ha az beintegrálódik - ahogy szaknyglven szokták itt mondani - az egész társadalmi vérkeringésbe az rendkívül nagy hasznot hoz. Ezekkel az emberekkel nem ugy kell foglalkozni, hogy teher, ezekkel az emberekkel ugy kell foglalkozni, hogy megérdemelnek minden megbecsülést és tiszteletet azért, amit végeztek a felszabadulás előtt és azért, amit az elmúlt 30 év alatt itt a szocializmus építésében letettek az asztalra. Tisztelet és megbecsülés ezeknek az embereknek és aokkal nagyobb tisztelettel és megbecsüléssel kell a pártszervezeteknek is foglalkozni ezeknek az embereknek a problémáival. És ez vonatkozik a Budapesti Pártbizottságra is, jobban be kell őket vonni a munkába, nagy hasznot hajthatnak, többek között ők, azok akik megjárták azt az időszakot, amikor nem lehetett értekezlettel és határozattal intézkedni* hanem oda kellett menni az emberek közé és agitálni, mozgasitani. Van tapasztalatuk, amit hasznosítani lehet. Végezetül annyit, iaost hogy a kongresszusra készültünk, megismertük a KB dokumentumait, ezek a dokumentumok mindenki előtt világossá tették, hogy a cél és itt nincs de, hanem határozott irányvonal, a szocializmus további épitése, a fejlett szocialista társadalom épitése. Alapszervezetekben nem vitatták, de az itt ülők nagyon jól tudják, hogy programnyilatkozat is kerül a kongresszus elé és a programnyilatkozatban is egyértelműen meg lesznek fogalmazva a távlatok. Szükség van erre, mert azért az itt ülők velem együtt nagyon jól tudjak, hogy az elmúlt években voltak olyanok, akik előtt már elködösödött a jövő, azt hitték, hogy valami maszek-paradiesom felé megyünk - tisztelet a kisiparosoknak, nem sértően akartam mondani -. Tehát ilyen értelemben a XI. kongresszusunk fő politikai célját illetően világos megfogalmazást, munkaprogramot fog adni, hogy az élet minden területén erősíteni kell a szocialista vonásokat és ütemesen kell előbbremennünk a lehetőségeink figyelembevételével a szocializmus építés utján. Ehhez nekünk minden feltételünk^megvan, nemzetközileg jó a mi helyzetünk, minden problémák daccara, mert, ha az elmúlt 4 évet nézzük csak ugy darabosan, ki gondolta volna, hogy a 4 év keretében megbukik a görög fasiszta rendszer, megbukik a portugál fasizmus és sok minden másról. A fő folyamat megy előre akkor is, ha közben vannak fasiszta jellegű megmozdulások, b LJ
