Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.9.a/1)
1970-10-17 / pártértekezlet/1
Ha igazat adunk a munkerőhiányra hivatkozóknak, akkor jelen pillanatban 60.000 plussz munkaerőre lenne Budapesten szükség. Ez a 60.000 nem lesz meg sem jövőre, sem öt év múlva, sem lo ev múlva, mert igaz hogy nőni fog az elkövetkezendő öt évben mintegy^ 5o.ooo-el a Budapesten foglalkoztatottak száma, de ezek az iskola_ jukat befejező fiatalokból, a bázatartásukat otthagyó asszonyokból és a nyugdijak mellett munkát vállaló öregekből tevődik_ . Ezzel párhuzamosan legalább 5o.ooo ember fog nyugdíjba mennx és ebből az következik, hogy senki sem szervezheti ugy a munkáját, hogy több munkaerővel fogja ellátni, csakúgy kell szerveznx a munkáját, hogy kevesebb munkaerővel, de jóban szervezett, x technológiailag jobban előkészített munkát kell produlkálnia, és mindenkinek figyelembe* kell még valamit venni, hogy a lakosság egészének az az érdeke, hogy néhány területen az alkalmazottak száma nőjjön. Az építőiparban pl. és a szolgáltatások területen. Pl. a szolgáltatások területén az igények napró 1-napra jobban gyorsabban nőnek, mint egyébfajta igények és hiába lesz mindenkinek színes televíziója, vagy fekete-fehér televizoja, ha nem lesz GELKA szervzi, amelyik javatija. Mindenkinek hxaba lesz korszerű lakása, ha nem lesz elegendő lift, karbantartott lxfzek, hogy azon közlekedni tudjanak. Ebből következik, hogy a társadalom szerkezetében olyan átalakulásnak kell végbemenni, hoogy a szolgáltatások előtérbe kerüljenek, azokra nagyobb gondot kell fordítani. Hadd tegyem hozzá azt is, hogy minden egyes vallalat egy kis önelemzést hajthatna végre, abból a szempontból, hogy mfe a foglalkoztatott munkálok számárak állandóan csökken, a vállalatok alkalmazottainak száma állandóan nő. És ebből egy aranytalanság következik, a relatív termelékenység is csökken és én állítok, hogy a boldogtalan emberek száma is nő. így csak zárójelben jegyzem meg, hogy ebben bizonyos mértékig hibás a mx iskolarendszerünk is, kx szó volt a gimnóáumok oktatási munkájáról, hogy mit tanulnak, hogyan tanulnak, hogyan segitsek a gyerekeket. Ehhez én két dolgot tennék hozzá: az én tapasztalatom az, hogy a középiskoláink többségében nem azt mondják az első gimnazista gyereknek, ha leérettségézik, akkor elmehet egyetemre, elmehetsz tisztviselőnek, vagy elmehetsz munkásnak, hanem az első osztálytól az éretségéig azt mondják a gyerekeknek, hogy ugy tanulj, hogy elmehess az egyetemre. Mindenki tudja, hogy nem juthat be mindenki az egyetemre, ebből következik, hogy a gimnáziumnak nem az a kizárólagos feladata, hogy jövendőbeli egyetemistákat neveljen, hanem az a feladata, hogy egyetemistákat neveljen és neveljen az élet egyéb területeire alkalmas munkaerőket. Ebből viszont az is következik, hogy a tantervet is, több vonatkozásban modósitani kell, hogy ilyeneket tudjunk nevélni. Fontosnak ak tartom azt is, hogy minden munkahelynek* kxalakuljón a saját erkölcse. Vannak általános erkölcsi törvények, amelyeket egészében be kell tartanunk, de minden munkahelyenk megvannak a helyi szokásai, aki különböző helyeken dolgozott, az tudja, hogy ez a szokás az a népnapi ünneplés, vagy születés napi ünnepiéi, öt perccel előtti, vagy pontos munkakezdés. Beszélgetés munka közben, a munka elhagyása millió egy dologlehet. Az idejövő ha nem azt csinálja, amit a többiek, akkor kxutáljak. Ezeknek a munkaerkölcsöknek a helyi erkölcsöknek kellene olyan pozitívnak lenni, hogy megfelelő helyes irányban hassanak az emberekre. A gyerekekről mindenki tudja, hogy egy iskolában vagy az úttörő csapatban, vagy egy parkban nem mindig az a gyerek a vezér, egyéniség, aki a szulexnek szót fogad, akx a legjobban L 2__________________________________________________J l- 77 -
