Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.9.a/1)
1970-10-17 / pártértekezlet/1
irányoztak elő a III. ötéves tervben. A kerületi iparvállalatok közül, közel 28(l/o-os fejlődésével meghaladta az előirányzatot a Bútoripari Vállalat, a Pannónia, a Duna Cipőgyár. A termelést nem emelte az Iskolabútorgyár és a Hazai Pamutszövőgyár. A könnyűipari vállalatok gazdasági növekedését befolyásolták olyan tényezők, mint: a műszaki színvonal alacsony volta, a munkaerő-kereslet, az anyagellátás és az értékesítés gondjai. A kisipari termelőszövetkezetek a III. ötéves terv időszakában mintegy 60%-kal növelték az árutermelésüket, ugyanakkor a lakosság részére végzett javítási és szolgáltatási tevékenység nem fejlődött. A termelést meghaladó mértékben, mintegy 6 fa/o-kal növekedett az exportra való termelés. E fejlődés meghaladja a népgazdasági előirányzatot. Az export növekedése kerületünk minden iparágára jellemző. Figyelemre méltó az is, hogy a hagyományos piacokon túl, új piacokat is bekapcsoltak. Kedvező, hogy az exportértékesítés relációk szerinti alakulása egyezik a népgazdasági követelményekkel. A dollár elszámolású export üteme erőteljesebb. Az export volumenének, összetételének kedvező alakulásán túl az exportértékesítés gazdaságossága is jól alakult. Fokozatosan csökken a rubel- és dollárkitermelés költsége. A munka termelékenysége emelkedett, de nem a kívánt mértékben. Az egy munkaórára jutó termelési érték növekedési üteme mintegy évi 6,5%. Az egy főre jutó termelési értékmutató évi növekedése pedig 3,5-4,5%. A többlettermelés forrása ötéves átlagban csak 60%-ban származott a termelékenység növekedéséből. Az egy főre jutó termelékenységi mutató alakulása iparáganként, vállalatonként és évenként igen eltérő. A NIM-, a KGM-vállalatok erőteljesebben növelték a munka termelékenységét mint a könnyűipari vállalatok. Az egy iparághoz tartozó vállalatok termelékenységének alakulása is eltérő, pl. a Bútoripari Vállalat, 1966-tól 9-24%-kal, ugyanakkor az Iskolabútorgyár azonos idő alatt 1-8% között növelte csak a munka termelékenységet. A III. ötéves terv időszakában, 1968-ban volt ti legmagasabb a munka termelékenysége, s jelentősen meghaladta az országos előirányzatot, ugyanakkor 1969-ben a Chinoin, a Pannónia Szőrmcárugyár kivételével lényegében mindenütt visszaesett. I® A termelek.enység kedvezőtlen alakulását több tényező befolyásolta: ;.l Hh A gazdasági vezetők, párt-, KISZ- és szakszervezetek nem foglalkoztak megfelelően és állandó jelleggel a munka termelékenységének növelésével. E téren újratermelődtek a fogyatékosságok. A vezetők nem mobilizálták kellő mértékben azokat a lehetőségeket, adottságokat, amelyek a munka- és üzemszervezésben, a tudomány gyakorlati alkalmazásában rejlenek. Nem léptek fel elég határozottan a munkafegyelmet sértő lazaságokkal szemben. WSb A vállalatok a rendelkezésükre álló anyagi eszközök hiányában hatékonyabb mérvű műszaki fejlesztést, modernizálást nem tudtak megvalósítani. Ellentmondás van az élőmunka felhasználása és az álló- -eszközök beszerzése és felhasználása között. Az előbbi kedvezőbb volt a vállalatoknál. 9 A bérszintgazdálkodás rendszere nem ösztönzött kellő mértékben az élőmunkával való takarékosabb gazdálkodásra, a munkaerő racionálisabb felhasználására, sőt pillanatnyi előnyöket jelentett a létszámhígítást alkalmazó vállalatoknak.- A megnövekedett munkaerővándorlás is fékezte a termelékenység növelését. A kilépések és belépések száma meghaladta az összlétszám 30%-át. Jelentős azoknak a dolgozóknak a száma, akik évente többször cseréltek munkahelyet. A munkaerővándorlás, a létszámhígítás a munkafegyelem, az általános fegyelem lazulásához vezetett. Részben ez a magyarázata annak is, hogy az utóbbi időben lazult a normák folyamatos karbantartása, emelkedik a becsült és statisztikai normák alkalmazása a műszaki normák rovására. A szeles korben bevezetett munkaidő-csökkentést, a határidő előtt, egy évvel teljesítettük. Ez kedvezően hatott a dolgozók többségére, hisz bérük, jövedelmük nem csökkent, ugyanakkor a vállalatok egy resze erre nem készült fel megfelelően, ezért a munka termelékenysége romlott. Nem fordítottak kellő gondot a kieső munkaidőalap pótlását biztosító műszaki és egyéb intézkedések megvalósítására Feltehetően ez is hozzájárult az utóbbi időben a túlórák nagymértékű növekedéséhez. 6
