Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Egyéb értekezletek üléseinek jegyzőkönyvei, 1957 (HU BFL XXXV.8.a/6)

1957-02-24

j -------------­fi0*} ; ' ’j ’ | Q * - 8 -összehasonlíthatatlanul nagyobb fegyveres ellenforradalmi csoport lefegyverzett bennünket, s nem a”legudvariasabb" módon, - megfenyegetve bennünket - eltávolítottak az üzem­ből. A ma még párton kivül maradt et-ak félnek, hogy ki fog megvédeni bennünket, hogy ha újra mégegyszer előfor­dul ellenforradsLlmi felkelés. Meg kell teremteni azt s lég­kört, hogy a kommunisták neféljenek. Ez türelem kérdése. Mi magunk is türelmetlenek vagyunk egy kicsit. A ■osrszerve­­zés össze kell függjön az állandó felvilágotsitó munkával. Ha mi a becsületes emberekkel meg tujjuk értetni vita során, hogy a Kádár-koimany és az MSZMP szakított az elmúlt 12 év hibás módszereivel, akkor a kommunisták be fognak lépni a pártba. A mi véleményünk az, hogy senkit nem kényszerítünk, a partba azok lépjenek akik tisztába jöttek önmagukkal, de akik kényszerből, vagy érdekből lépnek be, azokkal nem sokra megyünk. A párt tekintélyét csak úgy növelhetjük, ha a tömegekkel állandó kapcsolatot rartunk. Helyes, ha most a diktatúrát helyezzük előtérbe. Tismerjük az embereket. Tudjuk, hogy kik a rosszindulatuak és kik azok, akiket meg lehet győzni. Beszélnünk kell az emberekkel, mi faj nekik, ^ és ahol jogos a panasz, ott vigyük felfelé az ügyet addig, mig el nem_ intézik. Higyjék el az elvtársak, hogy a múltban igen sok hibának volt a szülőanyja, hogy ha valamilyen jogos panaszt, vagy jó ötletet a felsőbb szervekhez vittünk ott az szépen a fiókban elült. Higyjék el a vezető elvtarsak, hogy az alsóbb szerveknek is lehet jó ötletük és ne döntse­nek nélkülön. Lakatos i^vez Egy pár szót szeretnék szólni a fegyverekről és azok hasz­• * nála tárói. Sokan vagyunk már ebben a kerületben a Munkás­őrségben. A kerület kommunistái tudják ennek a hatalmas je­lentőségét. Már hónapokkal ezelőtt az RG cimén megkezdtük a munkát, s most mi is felvettük a Munkásőrség nevet. Két héten belül megismerhetnek bennünket az elvtársak egyenru­hában, Óbuda utcáin munkásdalokat énekelve, de ha harcra kerülne a sor, fegyverrel a kezünkben is. A virágok nálunk is virágozhatnak, de a gazdt kiraéleulenül Kitépjük. Vigyá­zunk az énekes madarakra is, de a kányát és a varjut kiirt­juk. Fegyverrel a kezünkben, de társadalmi munkában védjük a népidemokráciát. Az üzemekben dolgozunk, de úgy, hogy a r megtévesztettek lássák bennünk a barátot, de az ellenség is ismerjen meg bennünket. Hiába jön velünk szembe a Himnuszt énekelve, úgy belelövünk, hogy irmag^k sem maradjon. Ezek nem csak szavak, amelyek népszerűséget hajhásznak, hanem azoknak az elvtársaknak az elszántsága, akiktől én a felha­talmazást kaptam. A MOHOSA vezetőségét mag kellene nezni, lehet, hogy becsületes emberekatöc, nagyon jól kiképezték az ifjúságot és a tömeget, akik aztán lelövöidözték a mi elv­társainkat. Javaslat: Adják át a MOHOSA ingó és ingatlan vagyonát a Munkásőrségnek. Nehagyják elszigetelni a Kőzp.Ve zetőséget a töme­gektől, járjanak közénk és halgassák meg a dolgo­zók véleményét. ' , | " ' ■ « > i m ii i . , . j i i i in i ^ uui j i. . i ■ i .

Next

/
Thumbnails
Contents