Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.8.a/4)
1985-11-25
Kedves Elvtársak ! Ahogy pénteken, illetve Horváth elvtársnővel raa reggel ismertettem az előző beszélgetésünk tapasztalatait visszatérnék a pénteki beszélgetés általánosítható tapasztalataira, A Végrehajtó Bizottság tagjaival lefolytatott beszélgetés azt úgy Ítélem meg, hogy továbbra is ugyan olyan légkörben, és ugyan olyan nyilt véleménycserében zajlott le, mint az elmúlt alkalommal, a Végrehajtó Bizottság tagjai megismerve a Budapesti Pártbizottság vezetésének elgondolását ós javaslatát, elmondták észrevételeiket, véleményeiket, megítélésüket. A véleményalkotás tulajdonképpen három kategóriába tudom ón elhelyezni: a VB tagjai közül, akik személyes ismeret ós tapasztalat alapján tudtak véleményt formálni a Steiner elvtárs javaslatáról, ilyen ismeretek és ebből kialakított meggyőződés alapján támogatták a javaslatot. A 10 elvtárs közül viszonylag kis számban is ismerték személyesen Steiner elvtársat, eddigi munkáját, de azért jó dolog, hogy a VB tagai közül vannak akik ilyen megítélésre is támaszkodhatnak. A második kategóriába azokat sorolom, akik személyes ismeretekkel, tapasztalatokkal, benyomásokkal nem rendelkeznek, de megismerve Steiner elvtárs életútját, eddigi munkáját, a mozgalomban végzett tevékenységét úgy fogalmaztak,^ hogy a munkában mutatott politikai és emberi helytállása mérhető értékei alapján, támogathatónak tartják ezt a javaslatot. A harmadik kategória, ez tulajdonképpen könnyen átúszó bizalomnak lehet nevezni, hiszen sokan fogalmazták meg, hogy minden ilyen esetben kell, hogy legyen bizalom. Kell, hogy legyen bizalom azok iránt, akik egy javaslatot kialakítanak, kimunkálnak, jelen esetben a Budapesti Pártbizottság vezetése iránt, hiszen a felelősséget természetesen vállalva kell egy javaslatot kialakítani, és erre a felelősségre építve lehet bizalmat szavazni egy adott javaslat, jelen esetben Steiner elvtársra vonatkozó javaslat mellett. A beszélgetések során még két olyan dolog vetődött föl, amire én itt visszatérnék. Az egyik, hogy mennyire kell pironkodva és lesütött szemmel ülni itt az asztal körül, hogy nem óbudait találtunk és javaslunk erre a kerületi első titkári posztra. Én azt hiszem, hogy ezt a kérdést többször megvitatva most úgy tudnám összefoglalni a véleményemet, hogy Óbuda, az óbudai pártmozgalom az elmúlt óvekben eredménnyel végezte a munkáját, és eredménnyel teljesítette azokat a feladatokat, amit itt a III. kerületben a pártbizcitságra, a pártszervezetekre hárult. Nagyon sok kádert adott Óbuda a mozgalomnak, ha visszatekintünk akár egy 10 évre, szinte név szerint fel tudnám sorolni azokat az elvtáreakat, akik ebben a kerületben nőttek föl, szinte ebben a kerületben váltak politikai munkássá vagy vezetővé ós most más területen végzik eredményes munkájukat. Hogy ez a helyzet, ami most kialakult, ilyen helyezet, meggyőződésem, hogy semmiféle pironkodásra nem ad okot. Nemcsak azért, mert nincs olyan káder# rendező elvünk, hogy mindig az adott területről kell hogy a káderek kikerüljenek, hiszen akkor megkérdőjeleznénk a mozgalomnak azt a fajta egyetemességét, és egységét, amit mi a mozgalom alapkérdésének tartunk. Hanem azért is, mert különböző szituációkban kell feladatokat megoldanunk, ós ez a mostani szituáció 3 2
