Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.8.a/4)
1966-02-04
i •* 5 ** A gazdaságossággal összefüggésben: mi a népgazdasági érdek, vállalati érdek, egyéni érdek. Itt a népgazdasági érdek fogalma szerepel, holott tudott, hogy azt igen nehéz adott esetben meghatározni, különösen vállalati szinten.Igaz, hogy ez a gazdaságirányítási rendszer közgazdasági utón igyekszik megoldani, hogy azok a népgazdaság optimális érdekeit szolgálják. De felveti jónóhány helyen is a problémát, hogy külön is figyelni kell, hogyan hat a népgazdasági optimum irányába. Ez elvileg elfogadható, de szükség lenne ennek bizonyos mérvű körülhatárolására is, esetleg változhat is, mert a népgazdaság érdeke változhat aszerint, hogy a népgazdaságban hogyan mutatkoznak a gyengébb pontok, amelyek kiküszöbölésére erőt kell koncentrálni. De hogy csak elméletileg legyen megállapítva és ne legyen világos a vállalati vezetők körében, hogy a gazdálkodási időszakban konkrétan ez mit is jelent - nem lenne helyes. A bankirányitás mértékére célzott ugyan az anyag, de talán még mélyebben kellett volna ezzel foglalkozni, mert ez eléggé kettős. Idéz egy Pénzügyi Közlönyből, amely egy rendelkezés kapcsán utal arra, hogy "bár számítási anyag, azt külön a minisztériumnak kell jóváhagynia.? ré Nem vitatkozik, a banknak is lehetnek erre vonatkozóan súlyos érvei, de az ilyesmi a vállalatoknál abszolút bizonytalanságot jelents kötelező-e a számítási anyag, vagy sem. Véleménye szerint a kiinduló irányelvekben legalább is célozni kellett volna a versenytárgyalási módszerek bizonyos alkalmazására. Ez nálunk "kiment a divatból”, pedig olyan módszer, amely nem ellentétes a szocialista építéssel, sőt hatékony eszközként felhasználható, bizonyos vállalatvezetői állások betöltésénél is használható eszköznek látszik, a bércsökkentés és különféle más szankciók mellett ez alkalmas arra, hogy kissé tágabb körben lehessen alkalmazni a gazdaságirányítás területén. Nehéz probléma lesz az egyszemélyi felelős vezetés és a dolgozók kollektív részvételének harmonikus Összehangolása. Jónéhány éve küszködnek ezzel a kérdéssel és harmonikusan, megfelelő színvonalon ezt még nem tudták megoldani. Igaz, hogy ennek gátja volt a jelenlegi gazdaságirányítási rendszer is, mert bár a vállalatokra nézve kötelező volt a társadalmi szervekkel, a dolgozók bevonásával a vállalat szempontjából fontos mutatók megtárgyalása, azonban a vállalaton felül 7 álló szervek ezt megváltoztathatták, ugyanezen kollektíva tájékoztatása, hozzájárulása nélkül. A vállalati dolgozó kollektívák pedig később értesültek arról, hogy amit elhatároztak, azt megváltoztatták és arról már nem kérték ki véleményüket. Reméli, hogy az uj rendszerben ez hatékonyabb lesz, mint amilyen jelenleg. Az átmenet kérdéséről szólva, ennek gyakorlati megvalósítása nagymértékben érdekli és ezzel kapcsolatban elég sok aggodalma van* hogyan oldják meg. A megvalósítás bizonyos időt vesz igénybe - mint ahogy Nagy et. is célzott erre. Bizonyos, hogy egészen különleges jogi éa egyéb szempontból is különleges esetek állnak ©lő, amikor a jogsza** bály érvényben van és mégsem érvényesül a gyakorlatban. Igen nehéz kérdés, hogy a jogi szabályozás és az átmenet közgazdasági tartalma között milyen összefüggés legyen; jogszabályokat hatályon kivül helyezünk vagy kiadunk jogszabályokat. Nem lenne jó, ha jogbizonytalanság 1 jönne létre, mint pl. a szállítási szerződések területe. Az átmenet idejének jó kidolgozása véleménye szerint időben is a legfontosabb, legsürgősebb lenne. Időbelileg talán ezt kellene először is részleteiben nyilvánosságra hozni, mert az átmenet jó felépítése - miután elvileg már kidolgozott - fél sikert jelenthetne. Ha viszont nem jól oldják meg, nem biztos, hogy jól fog működni, mint ahogy ilyenre már volt néhány példa. G jBOwir* nMMiimnnn7?ifn«M> 'mmtmeeae/atisieatizrit!.
