Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.8.a/4)
1965-02-11
» L * % Ilyenkor vagy le kell állítanunk őket vagy meg kell mondanunk, hogy r ‘ hol tárgyalják ezeket meg. Ilyen esetben vagy az anyag nem olyan,° ' amelyet egész válalati szinten tudunk megtárgyalni, vagy az emberek ^ nem hajlandók másról beszélni, mint a saját helyzetükről. Itt volt például a tegnapi anyag, amelyet a Bencze elvtárs adott, mégis mindenki a magáét fújta; pedig ennél az anyagnál világos volt az, hogy egész vállalati szinten foglalkozik a kérdésekkel. A koordinált szervekkel való kapcsolatainkról megállapíthatjuk, hogy ez jó. Gyakran felkeressük egymást. Gyakorlatilag - a jó elvtársi kapcsolaton kivül - konkrétan a Pamutiparral kapcsolatban merült fel probléma és a Simon elvtárs is kiment, hogy legalább a vállalati pártszervezet próbáljon normális állást foglalni a felmerült kérdésekben. A vállalati központokban működő PB-oknak tulajdonképpen két feladat van megjelölve. Biztosítani a helyes- és jó elgondolások végrehajtását; másik, hogy a gyáregységek vezetőinek helyes- és jó elgondolásai érvényesüljenek a gyárak vezetésében. Ezt - véleményem szerint - nem szabad külön választani; azonban a gyakorlatban ez történik. Ugyanis, nincsenek bevonva a gyárak vezetői eléggé a kérdések eldöntésébe; a Kollégiumi anyagnál is,előző este kapták meg és raasnap be kellett jönniök tárgyalni - de, az érdembeni elgondolás is az volt, hogy egy órával előbb jöjjenek be az értekezletre r es ott olvassák el az anyagot. Úgy érzem, mi azt igyekszünk megvalósítani, hogy mindez a KB állásfoglalasanak megfelelően valósuljon meg, annál is inkább, mert az idő sürget. * Bencze e: Nem is az elhangzottakhoz, hanem a vállalati helyzetünkhöz szeretnék hozzászólni. Nagyjából elhangzott, s az Elvtársak a beszámolóból is láthatják, hogy a feladat nem egyszerű, amelyet végre kell hajtani; tehát a feladat rendkívül bonyolult, mégha leválasszuk is a személyi kérdéseket. A vállalatnál elsősorban az export feladatokkal kapcsolatos kérdéseket kell helyére rakni, mert ezek a problémák már szinte ackuttá váltak. Tehát e téren alapvető változásnak kell bekövetkeznie, ugyanis a külker, szerveink azt hajtogatták, hogy ők ezen nem tudnak javítani. Ezért e téren az egyensúlynak helyre kell billennie. A tőkés-export miatt pedig különlegesen rugalmas ügyintézésre kell ráállni. Ez pedig igen nehéz feladat, I mert a mi nem nagyon rugalmas tervgazdálkodásunk mellett, az ugyancsak ^ rugalmas tőkés—exportra kell ráállnunk. Annyit jelent ez, hogy a megrendeléstől számított 45 napon belül csomagolásra készen — mágyrán ládában - rendelkezésre kell bocsájtanunk az árut. Ehhez még annyit, hogy 1963-ig az exporttételekből minden négyből, három késéssel került ki a vállalattól /egy naptól háromhónapos késéssel/. Tehát, hogy nem lehetett javítani e területen, az ebből is látszik, hogy amiatt történt, hogy pontatlanul szállítottunk. Ezen okulva, 1964-ben a megf rendelések 8o%-a időre ment ki. Természetesen szerepet játszik ebben az, hogy egy meg nem engedhető premizálási rendszert vezettünk be, amelyért elmarasztalhafék vagyunk; de, úgy éreztük, ezt igénybe kell vennünk még akkor is, ha ezért felelősek vagyunk. Mindezzel együtt, azonban nem sikerült minden területen megoldanunk a határidők betartását. Igenis, olyan belső feszültségek voltak, amelyek mellett eredményesen dolgozni nem lehet. Felmerült itt a bizalom és a bizalmatlanság kérdése. Magam nagyon sokat ültem a Kakuk elv t rsnőnél Rs nagyon emberi, baráti /bocsánat a kifejezésért/ elvtársi hangon próbáltam ecsetelni, hogy nem érzem a pártszervezet segitségét; mivel az eredményes munka csak akkor képzelhető el, ha a vállalat vezetői és a pártszervezet teljesen egyöntetű álláspontokat képvisel az egész vállalati szinten. Mindezzel együtt, az Elvtarsnő nem tette lehetővé azt a széleskörű kooperációt, amely szükséges lett volna; olyan feladatok megoldásánál, ahol gyors intézkedések szükségesek, ott napokig, hetekig tartó vitatkozások helye nincs!, mert akkor nem előre, hanem hátra mennek a kérdések. Ugyanis vannak kérdések, amelyek nem bírják el azt, hogy egy 5- vagy A/\ 10 tagú plénum megvitatását végigvigyék az idő sürgető mivolta miatt /\\J sem; de azért sem, mert vannak vezetők, akiknek kötelességük l . / • ‘ ~ * ; ^ I _ 8 -
