Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1965 (HU BFL XXXV.8.a/4)
1965-05-06
I- 6 -I foglalkozunk e kérdésekkel és ennék alapján több eset kerül napvilágra. Tehat,7§" statisztikai adatok szerint, nem szabad ilyen méréseket tenni, mert egy pár évvel ezelőtt nem is voltak mér ilyen számaink; pedig akkor is voltak problémás gyermekek. Tehát, ez azt mutatja, hogy minden nevelő fokozottabban foglalkozik e kérdéssel, és sikerült összekapcsolni a megelőzéssel e 1 fi LÍ. Dl Hl 0/*U e A felmérések, amelyet ősszel végeztünk, feltárták e gyermekeket, másrészt viszont optimista gondolatokat sugallnak e gyermekek megsegítése irányába. ' E gyermekek általában nem több tárgyból, hanem csak egy-egyből mutattak súlyosabb lemaradást. Az ilyen tanulókról feltehető az, hogy már évek óta nem vesznek részt komolyan az oktatásban és ez egyre inkább súlyosbítja a helyzetüket, s a pedagógusok esetleg csak "megszabadulási vágyból" engedik tovább őket. Ezek a tanú? 5szor teljes vonulnak és sokszop máp sem— mi önbizalmuk nincs es hogy ez milyen tragikus következményekkel jár a gyermek Iáki életére, azt nem is lehet elmondani. Ez poichológiailag eiöieto, amelyet azonoan sajnos a pedagógus nem akar tudomásulvenni és nem egyszer áthelyezik más iskolában az rtyen tanulókat, ahol azután folytatódik a probléma velük, folytatódik a mindennapi küzdelem a szocialista"egységért a tantes- "R fületekben. Persze a pedagógusok, illetve az iskolában is lehet a'gyermek hátrányos helyzetben sokszor a munka miatt is. Pl. ilyen bírálat hangzott el, hogy az igazgató nem kellően szigorú a gyermekekkel szemben, vagyis a pedagógusok nem keresik a saját'munkájukban, módszereikben a hibákat, hanem egyszerűen csak testi ■ vagy egyéb fenyítéssel akarják a1 gyermekeket nevelni. Tehát azt lehetne tenni,, hoey a pedagógusok ilyenkor a saját munkájukat vennék revízió ala. .Sajnos, vannak pedagógusok} akik végérvényesen elitelik a gyermekeket, egyszerűen lemondanak a gyermektó).tó/tó # n°gy a családban van a hiba; azonban legalábbis ami tőlünk telik, azt meg kell tennünk, mint pedagógusoknak. Ezeket a nevelőket meg kell győzni annak érdekében, hogy e gyérmekeket tudásban fel kell sorakoztatni a többi gye írnek/elit! ^elmerül ekkor, hogy visszavezethetők-e ezek az átlagos, a jól Í2 bLf7eímQ1kek közé. Természetesen ez igen nehéz fel- ^ anat, mert akadhatnak e gyermekek között, amelyek már iaen ^ komoly idegrendszeri zavarral rendelkeznek-. Vannak nevelők, fi)TM következtetéseket vontak le mindezekből és az úgynevezett jó- es rossztanulók közötti különbségeket mértek le, s nem a kepessegben látták ezt. Erről Nagy Sándor is beszámol egyik munkájában. ^ Honnan ered mégis a lemaradás, hogy nem mindegyik gyerek eavfon!Stó+0fi tó Valik isk°la“éretté, amelyet Kurilla’ elvtárs is monharaL fi firkái munkások gyermékei nern olyan hamqr, hanem kósobo érnek be. Azonban, hogy ez behozható, azt 1+onyfia legkiválóbb embereink sokszor nem a * legjobb -tanulok voltak az iskolákban. ! ' segítséget elsősorban az iskolának kell tanuknak. A gyermek eltölti idejének nagyrészét az vvírmekktó fitótótó Peflaű°glfinak kell megadnia részére; mert a fS+S? ís«l fialó,foglalkozást nemigen lehet megkövetelni a szü-VíhkÍ ?Lfifií1Vanni ^le, hogy a maga napi munkája után, még aos Iz a syerclQk3Vl1\ ,9S a gyermekkel szemben sem jofefie?tó TnSrtótóz taljes idegrendszeri kimerültséghez dY - neknel. Tehat, ezt nem tartom jogos igénynek sem a fioSa + taf6?1 f.gy®Lmekek felú. Hanem inkább a melegtómberi kapcsolat kialakítás ara kellene megtanítani a szülőket, egyáltalán ©Termekkel való foglalkozásra, beszélgetésre; mert elég, ha a kor^nSító5°£ készen van-e a leckéje?, s nem q korrepetálásra keXI a szülök -tó*? « ni . mint amit az elóbb említettem ' hanem ilyesmire, ^ __________________________________________________________________‘ • é • O / gWWWMWB! —HIWII—-m I
