Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1958 (HU BFL XXXV.8.a/4)
1958-09-26
r smwmim&isami mamim *b»*ia'Ví-<í. ■ ... példa, hogy az Óbudai Hajógyárban 1958- augusztus 2o.~án az összdolgozók 22 %-át megjutalmazták, A kiváló dolgozókon kivul 455 dolgozót megjutalmaztak, akik loo-15o,-Ft-ot kaptak, A fenti hibákért elsősorban a pártszervezeteket terheli a felelősség, mert nem tudják a pártszervezetek figyelmét elsősorban a párttagok figyelmét az apró munka fontossága felé fordítani. Nem sikerült még megértetni a kommunisták többségével, hogy a dolgozók apró ügyeivel való foglalkozás mennyire növeli a bizalmat Pártunk, Kormányunk iránt, A dolgozók kulturális nevelése a szakszervezeti munka legelmaradottabb területe. Bár több üzemben színjátszó csoportot hoztak létre /Textilfestő, Goldberger, Gázgyár, 0,Hajógyár, stb,/'. Ugyancsak több helyen szerré veztek természet és társadalomtudományos ismeretterjesztő előadásokat. Több vállalatnál /'MMG., Óbudai Hajógyár/ olyan kezdeményezések indultak, hogy közös párt- és szakszervezeti bizalmi értekezletet tartsanak, ahol az aktuális politikai kérdésekről tájékoztatják őket. Egyes pártszervezetek már törekednek arra, hogy a pártcwakivüli szakszervezeti bizalmiakat bevonják a pártoktatásba /Textilfestő, Goldberger, Harisnya gyárak/. Sikerült elérni pártszervezeteinknek, hogy a Pártba való felvételnél ma már figyelembeveszik a szakszervezeti munkát. A nőmozgalom politikai fontosságát még ma sem értik meg. Kampány jellegű eredmények vannak, de nem általánosítható a folyamatos, átfogó munka. A /-v Bp-i Haris ny a gyár üzemi bizottsági elnöknője, néhány héttel ezelőtt pártvezetőségi ülésen - ahol a nőmunka volt a napirenden - azt próbálta bi/”"v zonyitani, hogy nem is kell az üzemi bizottságban külön nő-felelős, hiszen az üzemben a dolgozók többsége nő és a szakszervezet tevékenysége főleg a nők felé irányul. ► Azt tapasztaljuk, hogy párttagjaink a különböző bizottságokban végzett munka mellett, kevesebb figyelmet fordítanak a mühelybizottságok és bizalmiak aktivizálására, politikai nevelésére, a reszort jellegű feladatok politikai tartalommal való megtöltésére. Megállapítható az is, hogy a szakszervezeti funkeiónáriusok kevés energiát fordítanak arra, hogy átérezve a tagságtól kapott bizalmat és felelősséget, rendszeresen számot adjanak választóiknak a végzett munkáról. Nem általános az a törekvés sem, hogy a széles tagsággal vitassanak meg egy-egy lényegbevágó fontos feladatot. ' ' 60
