Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.8.a/3)
1989-07-10
> És végül, ami talán a legnehezebb, kinek-kinek saját személyes megélt tapasztalataival szembesülnie kell, ezekkel szembesíteni kell magát, ezekhez saját viszonyát el kell rendezni. Én úgy gondolom ez a legnehezebb, ebben lesz a leghosszabb idő alatt elvégezhető, de ugyanakkor ez kinek-kinek a saját felelőssége, s ezt mindenkinek saját magának kell kikínlódnia. Felmerül az, hogy reális szocializmus képre van szükség, nem építhetünk annyiféle társadalmat, ahány féle megnyilatkozás, értelmezés napról-napra elhangzik. Ez a társadalomkép nem épülhet egyfajta nosztalgiára, nem alapulhat visszarendeződésen. Működő, eredmények produkálására képes, s ugyanakkor a szocializmus értékrendjét elfogadó és hordozó társadalmi berendezkedés kialakítására van szükség. Itt azonban két megjegyzést szeretnék tenni, és nagyon széleskörben elhangzott ez a két megjegyzés is. Az egyik: ma nagyon erős félelem tapasztalható a társadalomban, a társadalom különböző rétegeiben. Ez a félelem nem mindenkiben ugyanúgy jelentkezik, Hcm mindenki fél ugyanattól. De ugye erős üzenetek hangzanak belföldről, külföldről üzengetnek nekünk, aztán mi is megfogalmazunk bizonyos üzeneteket a társadalom más tagjai számára, úgy tűnik és ebben végül is nagyon sok helyen sikerült konzenzusra jutni, hogy ezt a fajta feszültséget csak egy nagyon higgadt, nyugodt, céltudatos, következetes magatartással lehet oldani. Ugyanakkor^- és ez a dolognak a másik oldala - számolni kell a valós külföldi, tehát külső feltételrendszerrel. Magyarország gazdasági helyzetéből adódóan, amely közül legalább kettőt szeretnék kiemelni, egy erősen eladósodott és rendkivül tőkeszegény országról van szó, nagy a veszélye annak, hogy a fejlődés vonalát külső diktátumok és nem belső feltételek alakítják ki. Itt utalhatnék Busb elnök úr tegnapi beszédére, nem volt titok mielőttünk se, hogy az amerikai 1974. évi kereskedelmi törvénynek van egy Jetetson-Wanich féle kiegészítése, de hát azt azért nem tudtuk ,hogy ez a roppant liberális javaslat a településről, az útlevélről, tehát hogy ki-ki oda vándorolhat, ahova akar, talán ennyire összefügg azzal,hogy ha ennek eleget teszünk, akkor bizonyos kedvezményekhez jutunk. Tehát a következtetés az, hogy a segítségre szükség van, a segítséget igénybe kell venni, ne legyünk naivak, ez nekünk létfontosságú, de ugyanakkor saját fejlődési irányunkat a változások ütemét, módját itt, nekünk a saját politikai feltételeink alapján kell elrendezni. Következő kérdés: tisztázni kell az párt osztálybázisának mai rendkivül erős bizonytalanságát. Ellentmondás van, ugye a párt vállalt egyfajta össz*» társadalmi felelőséget, a társadalmi változásoknak bizonyos hatásai vannak a társadalomban rövid, és hosszú távon, egyfajta differenciálásról van szó. A politika,egyfelől elő kell, hogy segítse a társadalom minél gyorsabb modernizálódását, de ezt csak saját osztálybázisán teheti meg, a saját tömegeivel együtt. Olyan módon, hogy a saját tömegei alapvető támogatásától elj. | szakad és ezek nélkül próbál a párt tenni ez egy képtelen dolog, ilyen nincs. Ezzel csak kudarcot lehet vallani. Ide azt a zárójeles megjegyzést szeretném tenni, hogy a reform nem lehet dolgozó tömegek számára, az inflációnak, az elszegényedésnek a szinonimája. És itt hosszú-közép távon tisztázni kell, hogy ki mit várhat ettől a társadalomtól és hogyan tud a pártra támaszkodni és viszont. Ki nyer, ki vészit. A választásokon csak úgy nyerhetünk, és jó hogyha ezzel tisztába vagyunk, hogy ha a munkások, a bérből és fizetésből élők, az elszegényedő nyugdíjas rétegek, az életkezdés gondjaival küzködő fiatalok számára a pártnak lesz elfogadható üzenete. Enélkül nem fogunk választásokat nyerni. Fölmerült az is, hogy a kongresszuson meg kell oldani a pártvezetésnek kérdését is. (oO [ ' tetó 'l'V rMylIll' tó HMB fSKraHmSraff JÉ ■
