Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1982 (HU BFL XXXV.8.a/3)
1982-06-02
IMmmvmmmtmmmmmmm 'MMMwinHu, ,•. - 4 -A vállalatoknál egyik jelentős probléma a rájuk ható külső szabályozás és a vállalaton belüli egységek közötti elosztás módja. A vállalaton belüli egységek /gyárak, gyáregységek, üzemek/ természetesnek tartják, hogy saját teljesítményük arányában részesedjenek a bérfejlesztésből, még akkor is, ha a vállalat egy részénél más vagy megváltozik a helyzet. Ez a vállalaton belüli elosztásnál több fokozatú tartalékolásra vezet ós igy az évvégi bérkiáramlás 15-25 %-kal magasabb az évközbenlnél. Etaelett a gyáregységeknél kialakult egy olyan nézet is, hogy az átlagbérek "közel egyformák" legyenek. Ez az álláspont teljesen független attól, hogy az illető gyáregységnek milyen a szakmai összetétele, munkakörülményei, teljesítménye. De a vállalatokra érvényes szabályozás áttételesen hat az egyéni elosztásra is. A béremelkedés szempontjából a teljesítménybérben dolgozók úgy érzik, hogy náluk a legnehezebb a tényleges béremelést elemi, hiszen változtatják a teljesítménykövetelményeket /mégha ez jogos is/, tehát ténylegesen több teljesítményt kell produkálni az átlagnak megfelelő béremelés eléréséhez is. Ugyanakkor az időbéresek és havidíjasok az átlagos béremelést meg kapjak es náluk nem erzekelheto a teljesítménykövetelmények hozzaigazitása a magasabb bérekhez. Külön problémát okoz az is, hogy a bérfejlesztési lehetőség egyik fő forrása a létszám csökkenés. Azok a területek, ahol a létszám csökken, természetesnek tartják, hogy az igy megtakarított bér csak azt /f * a szűk területet érintse, még akkor is, ha a termelés átrendezodese következtében a teljesítménykövetelmények más területen is növekszenek. * Átmenetileg zavarólag hat - különösen a szakmunkások és kreatív tipusu értelmiségiek körében - a kis vállalkozásokkal kapcsolatos propaganda. Számosán úgy vélik, hogy ez jelentősen magasabb kereseti lehetőségeket biztosit, mint azon teljesítmény esetében a vállalatoknál lehetséges. Nem látják tisztán a vállalkozói kockázat külön diját a munkával arányos kereseti lehetőségen felül. Mindezek hatásaként a teljesítménykövetelményekhez kötött munkakörben dolgozók létszáma évek óta lassú ütemben ugyan, de folyamatosan csökken és csökken vagy stagnál az összlótszámon belüli arányuk is. kA i . _i "vmmtbdi
