Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1979 (HU BFL XXXV.8.a/3)
1979-07-17
» Nem tudom azt mondani, hogy nyugodt a politikai légkör, nyugodtan fogadták az emberek ezt a témát; mindenhol beszélnek róla. Vannak ismereteim, hogy a KB. döntése után arról volt szó, hogy 30-án lépnek életbe az intézkedések, azt helyesnek tartom, hogy előbbre hozták A dolgozóktól azt hallottam, hogy Csepelen sztrájk volt, és úgy hallottam, hogy a IV. kerületben is probléma volt. Nagyon rosszul érint a hir, hogy Csepelen a munkások fellegvárában fordulnak ilyen módon az intézkedés ellen, pedig Csepelre úgy nézünk fel, hogy minden téren elől járnak. Még egy megjegyzést engedjenek meg az elvtársak elmondani: tegnap volt a Budapesti Pártbizottság ülese. Király elvtársnő tartott agitációs érvek cimén - tájékoztatót. Ilyen rövid idő alatt, ilyen jelentős témánál mi lehet az akadálya annak, hogy a Budapesti Pártbizottság titkára szélesebb körben adjanak tájékoztatót, hiszen itt csak szűk kör volt jelen és ennél a témánál igazán indokolt lett volna szélesíteni a meghívottak körét, nemcsak 20-25 embernek adni tájékoztatást. Végül mégegyszer szeretném aláhúzni a nyugodtság, higgadtság, emberközelsóg jelentőségét, azt, hogy a taggyűlésieknek rendkivül _ jelentős a szerepe, olyan légkört kell teremteni a taggyűléseken és utána is, hogy a párttagsággal tudjuk elfogadtatni es a következő lépésben veiül együtt tudjuk megértetni az intézkedések szüktó ségességét. Ez nem olyan kérdés, amelyet 2-3 nap múlva le lehet venni napirendről, hosszú ideig, több konkrét tényt ismertető beszélgetésre van szükség. Jámbor elvtárs: Két dolgot szeretnék elmondani. Időszerűnek tartom ezt az intézkedést, annal az oknál fogva, hogy amit összegyűjtöttünk, végülis meg kellene oldani együtt. Most nagyon nehéz napjaink vannak. Példát hoznék fel, hogy a környező szocialista országokban járva, mindig jóleső érzéssel jöttem haza, látva az ottani viszonyokat. Én nem örülök ennek a rendelkezésnek, és azok sem örülnek, 1 akik ezt a rendelkezést hozták, de mindenki tudja, hogy hosszú távon nem tartható a kialakult helyzet. Egy csomó helyen, ahol elnehezültek a pénzügyi feltételek, már mínuszban vannak, de még hátrányosabb helyzetbe kerülnek az emberek. Közösen kell enneka következményeit viselni. A gépkocsi tulajdonosoknál viszonylag ma^ gasabb életnívójánál kevésbé lesz érezhető az intézkedés, mint azoknál, akiknél a "nadrágszijat" kell meghúzni. Legfeljebb a vikednházba nem vesznek uj TV-t, nem lesz uj hütő, stb. A követ► kező probléma azonban felmerül. Úgy van, ahogy Audikovszkyné elvtársnő mondja, hogy hallani mostmár egy hónapja, két hónapja ezt az ügyet, ez lesz, az lesz, - én nem tartottam olyan nagy dolognak, hogy kikerültek hallomások. Nagyon sok ember foglalkozik vele és ez elkerülhetetlen, hogy ne szivárogjon ki valami hir. En azt mondom, hogy még néha jól jól is járunk az agitációs során hogyha vad, nagy számokat hiresztelnek és kevesebb emelkedés realizálódik. A mi közgazdászaink vajon jól állapítják meg a diagnózist? Korábban is észlelhették volna a jelenlegi állapotot, tudhatták volna, hogy igy fog alakulni, pl. a tőkés olajválság idején azt mondták, hogy a szocialista országoknál ez nem fog jelentkezni. A saját területünkön is küzdünk problémákkal, pl. a PNYV és a Téglagyár kérdésében is sokszor igyekeztünk változtatni, de nagyon nehezen sikerült, és sikerül ma is. Mert ebben a Magyar Népköztársaságban van egy csodálatos; mindig kimásztunk a rossz helyzetekből. Nagyon olcsó munkaerővel dolgoztunk össze és jó életszínvonalat, az olcsó munkaerő drágább lett, és máshogy viseliceaiK:, Olyan gazdasági körülményeket kell teremteni, hogy előre>Wr, d > - 2 -i. ;----------------------------------------—....... 1 -
