Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.8.a/3)
1962-08-19
I — lo “ A premizálási rendszer, A premizálási rendszer váltja ki általában a legtöbb észrevételt. A prémiumot jóformán mindenki fizetóskiegészitésnek tekinti. Itt alig van különbéég öntudatos, vagy kevésbé öntudatos>dolgozók között. A folyó évi prémium rendszer fejlődést jelent erkölcsi tartalmában a korábbi"állapotokhoz képest, abban, hogy a feladatokat általában mérhető, meghatározható és az érdekelt dolgozó által befolyásolható témakörökre állapították meg. Ezzel általában egyetértenek, különösen akkor, ha a vállalatok betartják és nem teremtenek privilegizált helyzetet egyesek számára, mondván, hogy ezeknek pedig minden körülmények között prémiuibct kell kapniok. Nem túl széles körben, de hallani olyan nézeteket is, hogy az egész prémium rendszer értelmetlen, a korábbi széleskörű kiterjesztéssel szemben visszatáncolni egy szükebb körre végtelenül nehéz, még igy is rendkivül elaprózott, és hova-tovább jobb lenne ha nem lenne és az igy rendelkezésre álló béralapot rörzsberesiteni lehetne. Igen komoly ós érett emberek részéről hallottunk már olyan nézetet, hogy az anyagi ösztönzés jelenlegi formája, tehát az, hogy előre tűznek ki ^meghatározott személyek részére, meghatározott feladatokért jutalmat, túra j dónképpen demoralizáló, mert olyan irányba visz, hogy hova-tovább vagy előidéznek mesterségesen egy rossz állapotot, hogy annak a kijavításáért célprémiumot kapjanak/ és ilyen már elő is fordult / vagy pedig a szervezi zetszerű munkakörszerü munkájukat már nem tekintik alapvető feladatnak, hiszen azért külön prémium nem at jár. Nem fér bele egy ilyen előterjesztés keretébe e kérdés és inkább az lebne helyes, ha az anyagi ösztönzés egész témakörét, beleértve pl. az ujitások kérdését is, amely ugyancsak sok vitára és érdekellentétre, össze ütközésre ad alkalmat, egyszer igen magas szinten vitatnák meg. Gazdasági vezetők vezetési módszerei. A nyilt bírálat szelleme sok-sok ösztönzés ellenére, sem ébredt még fel. Sajnos, azok az esetek, amelyeket a sajtó tárgyal és pellengére állít vezetőket, akik az őket megttiáló dolgozót a vállalattól elüldözték, vagy neki más joghátrányt okoztak, a dolgozók széles rétegében, nem azt a meggyőződést váltotta ki, hogy igenis aki birál, amögött áll a párt és az -államhatalom minden szervével, hanem ne szólj, szám, nem fáj fejem, hiszen a sajtóban szellőztetett Xf vagy Y is csak évek múlván került abba a helyzetbe, hogy a vele esett igazságtalanságot példásan megtorolták volna. Még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a vezetők öntudata is eljusson egy olyan fokra, hogy minden intézkedését megfelelő önkritikával tegye meg, és az emberi es a vezetéshez szükséges határozottságot ne tévessze össze a csalhatatlansággal. Ehhez az szükséges, hogy a XXII. Kongresszus szelleme tért nyerjen és hőditson az emberek tudal tába, mind a párttagok, mind a pártonkivüliek között. A szocialista .demokrácia kiszélesítése. Az általános vélemény, amennyire egy-egv ember által leszűrhető az, hogv a kialakult különféle népi szerveinket komolyan veszik, és még értékelik is azt az áldozatos munkát, amelyet a népi ellenőrök, vagy társadalmi munkások általában elvégeznek. Ezek az intézmények magjai lehetnek a szocialista demokrácia további kiszélesítésének, de az ütőképességhez és a teljes hatásfokhoz még sok sok áldozatos munka szükséges. v J l Ft^^FF " — "" ——————————— pró '•vf®’s*rá 9 MHHnMttHMMH? •w-V’fcfl •
