Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.8.a/3)
1962-08-19
[ natsiattjtíter.J rirn»ninn~~ ' . Egyénem lényeges, de pregnáns példa; Minden egyes vállalat foglalni olyan dolgozókat, akik munkájának ellátásához szakképzettség, vagy szakvizsga szükséges. A dolgozok nem akarják megérteni, vara csak ^U025®11, azt, hogy nem elsősorban a vállalat érdeke az, hogy ők megfelelő szakképzettség birtokában legyenek, hanem saját egyéni erdeszexi egyszerűen kihasználják munkaerőgazdálkodási nehézsé- KoSSÍv ? f erővel lépnek fel az ilyen természetű szaktantandiiának viselése érdekében. Ennek a nyomásnak a legritkább kflk 4 fpe+í ellenállni, különösen ha munkások, vagy müszaoloalárol jelentkezik. 1eimészetes, hogy dolgozóinkat indokolt g— setoen munka és védőruhával kell ellátnunk, de senki nem érzi azt, hogy Jtfj ^delme», 'tiözt:itása, karbantartása, kezelése egyéni érdek is és ezért igen sok munkaruha indokolatlanul tönkremegy az egyébként helyesen megállapított kihordási idő tlőtt is. neiye többségének eszébe sem jut, hogy a vállalat tuladeiiáuxl bármit elvegyen, de attól általába# nem rettennek vissza, hogy k®® Írószereket lecseréljenek értéktelenebbre, egy-egy előreválfra7i+ÍÍ^^?fi+íag7v.auí:ííusz^e§yet maSáncélra használjanak fel, állandó feszítés jelentkezik villamos es autóbusz bérletek iránt. Attól rendszerint senki nem riad vissza, hogy a javítóműhelyt valamilyen marínnál igínybevegj., aVállalatgáJkíSija SíS SgfiS Ezeket a kérdéseket nagyon nehezen értik meg az emberek és nem érzéke- 3ágta?Luí°fImak el! ®®lmes' munk£rtdraatMttl szemben végtelenül igaz-Sílönféle nézetek a dolgozók között. Vizsgálódásaink nem érintik a vállalat egészét és nem is lenne he1 vés két ember szemszögéből ilyen fontos politikai kérdésekben ve_eményx'nyilvánítani, úgyhogy inkább a kérdés csoportban kialakult benyomásainkat kívánjuk lerögzíteni, amelyek azonban elég sok emberrel való állandó egyuttlét és együtímüködés során jutnak tudomásunkra. Fejlődés üteméről. Gyakran hallani azt az általános nézetet, hogy a fejlődés akár a felszabaduláshoz, akár 1956-hoz képest kiellgitőf de a jelikégi ütemével többen nincsenek megelégedve. Nehéz érzékeltetni azt, hogy ÍhÍ nemzetközi helyzet mellett sokdLyan államhatalmi kiadás merül, amely a viszonyok normalizálódása eseté# elkerülhető lenne. o Ami az általánostól talán a vállalat viszonylatában eltérő az nem utolsárei^mamin?oSvia'göP1+ar í* akönnyűipar fejlesztése körüli aránytalan nem mindenki érzi természetesnek. Ugyanígy azzal mindenki egyetért tSXk UHr^^elSÍf ipará- v?e.v a vegyipart erősebben kell fejfSL ’ tlS a’beíklrrókefSv7°f 1f?ldSakati,de. ugyanakkor jelentkezik a kri- 2 t belkereskedelmi létesítmények íényuzo kivitelével és a saiát gyártelepünk alamosott, fehéritőjlvel zsúfoltságával szemben. Az életszinvonal emelkedése. Pm»ieÍfSLbekezdéfiben ®ondüttak bizonyos fokig állnak az életszinvonal emelkedésére vonatkozóan is. Azok a ki egyenlítellenségek, amelv a nara rag?^°7 &B mafV kedvezőbb helyzetben lévők között öltöz- to' 71 • 1 - fi I ^ Ji
