Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.8.a/1)
1970-10-17 - 1970-10-18
Erősödött a káder- és személyzeti munkáért érzett felelősségtudat, s ez kiterjedt az állami személyzeti munkára is. A személyzeti munka pártirányítása hatékonyabbá vált. Javult az őszinte, egymást segítő kritikus légkör, erősödött a pártszerűség. A minősítések készítése rendszeresebbé és tartalmasabbá vált, megbeszélése pártszerű légkörben folyik és általában pozitív hatású. Az állami gazdasági vezetők ismerik és általában tiszteletben tartják a párt választott testületéinek hatásköri listáit. Helyesnek bizonyult a pártbizottságok és vezetőségek személyi hatáskörét kialakítani; sok felesleges vitát szüntettünk meg e határozattal. Csökkentek a kádermunkában korábban tapasztalható szubjektív vonások. A minősítések, az emberek megítélése döntően munkájuk, magatartásuk alapján történik. A kádermunka nyíltabbá vált; bár, még kevés a bírálat, túlzott a pozitívumok kihangsúlyozása; nem mutatják be megfelelően a káderek jellemének és tevékenységének egészét; hiányos a szükséges következtetések levonása. Az előléptetéseknél, áthelyezéseknél a káderek iskoláztatásánál több az előrelátás, a tervszerűség. Nagyobb gondot fordítanak a kádertartalékok feltárására, képzésére. A szükséges kádercserék többsége ügyet szolgáló és emberséges. A párt, a tömegszervezetek, az állami gazdasági élet kerületi posztjain pártunkhoz, rendszerünkhöz hű, munkakörükhöz értő, megfelelő vezetők állnak. A két pártértekezlet közötti időszak nagy feladatai, megfelelő próbatételek voltak I alkalmasságuk elbírálásához. A káderpolitikai elvek gyakorlati végrehajtásában tapasztalható eredmények mellett kedvezőtlen jelenségek továbbra is észlelhetők: A tisztségviselők kiválasztásában még sok a bátortalanság, túlságosan szűk körből merítenek. Előfordul, hogy olyan embereket állítanak újra funkcióba, akik korábban bebizonyították alkalmatlanságukat. Több helyen nem jól ötvöződik az idősebb, tapasztaltabb és a fiatalabb, kevesebb élet-, politikai, szakmai tapasztalatokkal rendelkezők állománya. Nagy a bátortalanság a fiatalabb nemzedék és a nők vezetöposztokra állításában. Az igénytelenség sem ritka jelenség. Előfordul, hogy sem a kiválasztáskor, sem a beállítás után nem támasztanak kellő igényt a vezetőposzton állókkal szemben. Elfogadják, helyesnek tartják a „hármas követelmény”-} de a gyakorlatban helyenként nem igénylik a vezetők aktív, kiállását a párt politikája mellett. Helyenként erkölcsi követelményekben engedékenyek, ezért terjednek és erősödnek olyan tulajdonságok, mint a túlzott anyagiasság, a szerényjelenség, az önzés. A függetlenített párt- és tömegszervezeti funkció nem olyan vonzó hatású, mint a gazdasági élet vezető posztja. Nem sikerült biztosítani — vagy
