Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.8.a/1)
1970-10-17 - 1970-10-18
Pártbizottságunk, nem eléggé differenciáltan segítette e pártszervek vezetőségeit abban, hogy az új követelményeknek meg tudjanak felelni. A hivatali szervek vezetőinek is újszerű még a pártszervek vezetőségeinek „beavatkozási kísérlete”. A vezetőségek bátortalanságának egyik oka az egzisztenciális függőség. ij ; : A TAGGYŰLÉSEK SZEREPE A PARTSZERVEZET ÉLETEBEN, A PÁRTTAGOK NEVELÉSÉBEN Pártbizottságunk, pártszervezeteink többsége az 1966-ban megtartott pártértekezlet útmutatását, hogy „növeljük a taggyűlések szerepét a párttagság eszmei-cselekvési egységének erősítésében” szem előtt tartotta. Taggyűléseink szervezettsége és színvonala sokat fejlődött. Pártszervezeteinkben a taggyűléseket rendszerbe foglaltan, általában havonta megtartják; biztosítják a párttagok tájékoztatását, demokratikus jogait. A taggyűlések rangja a pártvezetőségek és az egész tagság előtt megnőtt. A pártvezetőségek gondosabban felkészülve tájékoztatják a párttagságot a két taggyűlés között végzett tevékenységükről. A taggyűlések napirendjei megfelelnek a pártélet követelményeinek, a felsőbb szervek határozatainak; egyre inkább a párt helyi politikája kialakításának fórumai. A kommunisták megjelenése a taggyűléseken (a körzeteket kivéve) 75— 80%-os; a megjelentek 20—30%-a nyilvánítja véleményét. A kisebb taglétszámú szervezetekben, a felszólalók aránya lényegesen magasabb. Pártbizottságunk és Végrehajtó Bizottsága nagy figyelemmel kíséri a taggyűléseket; rendszeresen értékeljük főbb tanulságait; a titkári értekezleteket felhasználva, igyekszünk a legjobb tapasztalatokat általánossá tenni. A taggyűlések szervezeti-tartalmi fejlődése mellett is, sok még a kihasználatlan lehetőség. A pártszervezetek többségében a taggyűlés szerepe a párttagság nevelésében elmarad a szükségestől. A kommunista jellemformálás, a kommunista tulajdonságok erősítésére nem használják fel eléggé ezt a fontos fórumot. A taggyűléseket méginkább a tagság ideológiai-politikaierkölcsi nevelésének szolgálatába kell állítani. Az utóbbi időben tapasztalható néhány pártszervezetben, hogy egyes párttagok sajnálják az idejüket, amit a taggyűlésen töltenek el; — többen hangot is adnak ennek: „Soká fog tartani!?” Nem ritkán ez a hangulat azokat is befolyásolja, akiknek volna mondanivalójuk; egyesek inkább elállnak a felszólalástól, nehogy „strébernek tűnjenek”; mások elnézést kémek, hogy egy kicsit hosszabb volt a felszólalásuk — akkor is, ha lényeges kérdést érintenek. A kommunisták maguk között szóvá teszik ezt az állapotot, de nyiltan a taggyűléseken hallgatnak erről. Olyanná kell tenni a taggyűléseket, hogy a tagság ne csak kötelességből, hanem szívesen vegyen azokon részt. — (Az együttlét érzése okozzon örömet a kommunistáknak). 1 (
