Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.7.a/4)
1988-01-28
I£- 11 -i A következő és talán legnagyobb gondot a nevelőotthonból kikerülő lakhatási lehetőségek jelentik. Már szóltunk azokról, akik hazaköltözhetnek vérszerinti családjukhoz, ök a továbbiakban az utógondozó feladataként jelennek meg. Nem könnyű igazságot tenni, békítő szerepet vállalni a szülők-gyermekek konfliktusaiban és sajnos gyakran kerül rá sor. Ismert, hogy Magyarországon, és különösen a fővárosban milyen lehetetlen a lakáskérdés megoldása. A volt állami gonrí dozottak anyagi lehetőségei messze járnak attól, hogy erőből jussanak lakáshoz. Utógondozó szállók: bizonyos könnyítést jelentettek a fiú utógondozó szálló mellett a Soroksári úton a leányok szállójának a megnyitása. Meglátásunk szerint azonban egészében véve ez is csak a probléma elodázása, hiszen a bekerülők számára továbbra sincs garancia az önálló lakáshoz jutásra, így pedig egy idő után funkcióját nem tudja betölteni, bedugul. Jó lenne ha a Fővárosi Tanács vállalná, hogy az itt lakók számára a kerületi alapból szükséglakást biztosít, elfogadható feltételekhez kötve (például lakáshasználatba-vételi díj előtakarékossága). ff Az albérleti díjakat kifizetni képtelenség, mellette megélhetésre nem marad pénz. Elfogadható minőségű munkásszálló, * ahova nyugodt lélekkel merjük elengedni a gyerekeket, alig van. Legtöbb olyan, hogy hosszabb-rövidebb ideig tartó ottlakás elegendő a biztos elzülléshez. A munkásszálló téma mindenki előtt köztudott. Megnehezíti a lakáskeresést az a már említett tény, hogy a volt állami gondozottaktól a főbérlő, a munkásszálló gondnoka húzódozik, gyanakodva elküldi még akkor is, ha egyébként elfogadható áron és minőségben kínál szobát. Intézményes megoldás nincs, a "szociális hálán" ismét találunk egy rést, amelyen az állami gondozott átcsúszhat. A lakáshoz jutás reménytelensége erősebb, mint |' ¥ ' •-'tetetem. Ji
