Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.7.a/4)

1988-01-28

ilf) Az mindenesetre biztos, hogy a nagykorúvá vált volt állami gondozottak társadalmi beilleszkedése folyamat, melynek akár kezdő, vagy végpontját is nehéz lenne meghatározni, vagy megragadni. Különösen nehéz "sikeresnek" tekinteni. Mikor mondhatjuk azt befejezettnek? A munkábaállás pillanata pl. a pályaválasztás, az iskolai tanulmányok befejezését jelenti, ugyanakkor a felnőttiét fontos kiindulópontja. A nevelőott­honból albérletbe, netán saját lakásba költözés, a párvá­lasztás, házasságkötés mind-mind egy folyamat állomásai, de önmagukban nem fejeznek be, nem zárnak le semmit, úgy, hogy ne kellene a "sikeres" beilleszkedést folytatólagosan tovább bizonyítani. Ha nem válik deviánssá a volt állami gondozott, ha nem folytat alkoholizáló, bűnöző életmódot, ha nem terme­li önmagát - esetleg bővítetten is újra - mindez azt sugall­ja, hogy a társadalom "normális" tagjává vált, legalábbis a közvélemény, vagy a büntetőjog szempontjából. Ez így igaz is. A nevelőotthoni pedagógus, de maga a volt állami gondo­zott is sokkal prózaibban fejezi ki a társadalmi beilleszke­dés tényét: "Ha szilárdan meg tud állni a maga lábán"! Ha rendelkezik mindazon készségekkel, tudással, ismerettel, amikre társadalmunkban a felnőtt embernek szüksége van. Ha I el tud igazodni a mindennapi élet útvesztőiben, - legyen az a "hivatal", vagy valamely bonyolult élethelyzet és "nem ke­­rí 3 padlóra az első pofon hatására". Az erre való felké­szítés, kondicionálás folyik a nevelőotthonban: vagyis az önálló életre való felkészítés, a társadalmi beilleszkedési f folyamat előkészítő szakaszaként. Ennek legfontosabb terüle­tei a pszichés állóképesség megteremtése és valamely prakti­kus tudások elsajátittatása. Szakirodalmi elemzések és saját tapasztalataink - a nevelő­­otthonba visszatérő utógondozottak problémái, esetei - mind azt bizonyítják, hogy a nevelőotthoni intézeti létforma, a maga hagyományos struktúrájával, ha mégoly szeretetteljes és mindent megadó is, egyre kevésbé alkalmas ezeknek a tudások­nak a birtokba vételére. Egyszerűen azért, mert a "steril" f----------------------------------------------------------------------------------------------1 4

Next

/
Thumbnails
Contents