Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1987 (HU BFL XXXV.7.a/4)

1987-02-26

\ , A II. kerületi Tanács elnökétől Tisztelt kerületi Lakótárs! Hivatali kötelességemnek teszek eleget, amikor e levélben tájékoztatom önt kerületünk, tehát szűkebb hazánk anyagi helyzetéről, szándékainkról és lehetőségeinkről. 1990-ig bezárólag, tehát ebben a tervidőszakban a Tanács 3,71 milliárd forinttal gazdálkodhat a költségvetésből nekünk jutó pénzből. Ebből — a ma érvényes árakat alapul véve - három mil­­liárdot meglévő intézményeink és létesítményeink (iskolák, óvodák, bölcsődék, szociális intéz­ményeink) fenntartására, illetve működtetésére kell kiadnunk. A fejlesztésre fordítható 710 millió forint lakásépítési, telekkialakítási, iskolaépítési, illetve bőví­tési szándékainknak, közművesítési kötelezettségeinknek is csak igen szűkös fedezetét biztosítja. A felmért, ésszerűnek és éppen ezért kielégítendőnek tartott igényeink a 710 millióval behatá- i rolt lehetőségeinket messze meghaladják. Csak példaként hozom fel meglévő úthálózatunk jelen­tős részének nem kielégítő állapotát, vagy azt, hogy igen sok mellékutcánk voltaképp kiépítet­len. A gondokat pénzben kifejezve, szíves tájékoztatására felhozom, hogy pl.: Pesthidegkúton a rí gáz-gerincvezeték kiépítése 20 millióba kerülne, a Rákóczi Gimnáziumra 90 milliót kellene köl­tenünk, a Móricz Zsigmond Gimnázium fűtőrendszerének felújítására 10 milliót, és így tovább. A II. kerületi Tanács tudomásul vette — tisztelt lakótársam — hogy 1985-ben nem megfelelő programmal álltunk elő, amikor arra kértük önt is, hogy fogadja el területfejlesztési hozzájáru­lásra szóló felhívásunkat. A megszólítottaknak mindössze 37 százaléka értett egyet a javaslatok­kal, az úgynevezett TEHO kiszabására éppen ezért kerületünkben nem is került sor. Ez a kudarc mindannyiunkat sújt, mert ha nem teremtünk elő új forrásokat, pénzt, munkát, öt­letet, akkor kerületünk közállapota tovább romlik. Ezért kötelességem felhívni figyelmét arra a tényre, hogy az utóbbi két évtized viharos építési hulláma nyomán a II. kerület az egyik oldalon - úgy is mondhatnám, hogy a kapukon, a kerítéseken belül — a viszonylagos jólét képét mutat­­! ja, ezzel szemben a közterület fejlődése mind jobban elmarad a jogos, az ésszerű igényektől. Nemzetgazdaságunk mai állapotában erre azt mondani, hogy mindez az állam mulasztása — vol­taképpen önmagunk becsapása. Mert noha ezt unalomig ismételgethetjük, ettől forrásaink nem bővülnek. Az is tény, erről természetesen nem az adófizető polgárok tehetnek, hogy év­­| tizedek óta a költségvetés hazánkban erősen központosított volt. A gazdasági reform szellemé­ben a kormányzat ezen is fokozatosan változtat. De az igazság az, hogy versenyt futunk az idő­vel. Az eddig elmondottakból már biztosan kitűnt, hogy Tanácsunk áldozatok önkéntes vállalására ! N szólítja fel minden lakótársunkat, aki erre képes. Ezúttal kérésünket legjobb tudásunk szerint kidolgozott javaslatokkal egészítjük ki. Ezek lényege, hogy kerületünk minden utcaközössége, választókerülete, nagyobb régiója maga döntse el, hogy demokratikus, tehát a többség akaratát y tükröző elhatározás nyomán milyen erőfeszítésre hajlandó és mire akarja fordítani pénzét, munkáját. Társulások alakítása már eddig is bevált gyakorlat volt, víz, gáz, csatorna, út és járda építésére. Ezt bővíteni lehetne és kellene. Ahol a tervezés és a kivitelezés feladatát egy társulás vállalja, ott számíthatnak arra, hogy Tanácsunk fizeti az anyagköltséget. Útépítési szándék esetén segíteni tudunk árengedmény elérésében is. j Társadalmi munkát eddig is sokat és sok helyen vállalt a kerület lakossága, faültetés, játszóterek, i parkok, sportpályák létesítésében. Ezt a formát bővíteni lehetne, és ha valakinek a lehetősége adott, a lakóközösséggel történt megegyezés alapján megválthatná a társadalmi munkát pénz­összeggel is. I m |1________________________í ;

Next

/
Thumbnails
Contents