Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1978 (HU BFL XXXV.7.a/4)
1978-05-25
§ " I \ v $ ) ' ti '-"ti l 'ti'-.;?;-7 titititi ;. tiv "titi4 ti’' ti 4:4ti44ti;í"tó"|l 11 !- " -Eddigi legnagyobb eredménynek a széles körű térnafelvetés, a felvilágosítás tekinthető, önmagában az a tény, hogy az intézmények többnyire saját körülményeikre adaptált akcióprogramot készítettek, és az egészségügyi dolgozó. :al szembeni etikai elvárásokat, a korábbi érvényes és az ujcnan hozott rendeleteket széles körben ismertettek, az oktató-nevelő tájékoztató munkába beépítették - előrelépést jelentett. 1 Az ellenőrzésekkel megindult a helyzetfelmérés, információszerzés '■folyamata. Bár ezek a vizsgálatok nem minden esetben tükrözik a reális helyzetet, s nem vállalkoznak a felszíni vizsgálódáson túl mélyebb okok, jelenségek feltárására, már a kérdésfelvetések miatt is nevelő hatásúak. Arra késztetik az osztály /részlet/ vezetőket, valamint a beosztott dolgozókat, hogy etikai szempontok szerint véleményezzék, vizsgálják saját munkájukat. A véleménykérés köre a vezetőkön túl a beosztottakra is kiterjed, részükről azonban a véleményalkotás többnyire bátortalan, tartózkodó /főnök-beosztott viszony/. E területen azonban - megítélésünk szerint a legfontosabb információs csatorna - a betegek és hozzátartozóik oldaláról még semmi szervezett tájékoztatás sem áramlik az IET-ok felé, bár erre vonatkozó elképzelések kezdenek kialakulni a Szakrendelőintézetben és a Gyermekkórházban. A tanácsok tevékenységében a legtöbb állásfoglalási bizonytalanságot, következetlenséget az egyes konkrét ügyek vizsgálatában, véleményezésében érzékeljük. Véleményük szerint, ez a jogszabályok nem kellő ismeretéből, valamint ügyviteli bizonytalanságból fakad. Egyöntetű igényként fogalmazzák meg a tanácsok működését szabályozó-' ügyrend „és az etikai .kódex kiadását, amelyktől. segitséget 'Varnak többek között az r etíkai-fegyelmi vétség határeseteinek eldöntésében, vagy pl. abban, hogy az orvosi titoktartás megsértése nélkül meddig mehetnek el a vizsgálódásban általáoan, de különös tekintet- 1 tel a tanács nem orvos tagjai részéről. ' ‘ fi I PfiH • 'tótiSH nlP A fentieken túlmenően úgy véljük, a bizonytalanság, bátortalanság forrása az esetenként megnyilvánuló egzisztenciaféltés, illetve egészségtelen tekintélytisztelet /különösen vezető-beosztott viszonylatában/. Elmondható, hogy az IET-okat létrehívó rendelkezést intézményeink vezetői és a tanácsok általában helyesen értelmezik. Az állami vezetők többsége segítségnek tekinti, támaszkodik munkájukra. Fő feladatoknak elsősorban a megelőző, felvilágosító, nevelő tevékenységet tartják ós csak másodsorban az | egyes konkrét ügyekben történő állásfoglalást. | lm "
