Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1972 (HU BFL XXXV.7.a/4)
1972-01-13
nmmsa*;-: Elmondták a csepeliek,hogy nehéz körülmények között kezdték el a munkát i odakint,de megértették az intézet előtt állé feladatokat. Még folyt az építkezés és ők azokkal a drága gépekkel már dolgoztak,s a por,piszok bizony ártott a drága gépeknek. Ma sem különösebben jobb a helyzet. Elmondták,hogy a párttitkár,az igazgató egyszer egy megbeszélést tartott és ott ígéretet kaptak arra,hogy a vezetés rendszeresen havonta egyszer kimegy, ők ott felvetettek problémákat,de azokra azóta sem kaptak választ. Azt mondták,méltányosnak tartanák,hogy amikor ők a nehézségek közepette helytálltak, most az Ő kérésüket is figyelembe vennék. r ,■ Az is elhangzott, hogy mielőtt ilyen átszervezések tört énnel:, nem ártana kikérni az intézeti dolgozók véleményét is,meghallgatni javaslataikat, hiszen sokan 7-8 éve dolgoznak ott,ismerik a munkát. Egyértelműen az volt a véleményük,hogy a jelenlegi pártvezetősóg 2 fővel nem tud rendesen működni, rövid időn belül rendezni kellene a vezetőség sorait,mert igy nem érvényesül a kollektív vezetés és nem tudnak rendszeresen a pártcsőportokkal sem foglalkozni. Jó érzés volt,hogy akikkel beszélgettem,azok nem látták, legalább is nem beszéltek az igazgató ós a párttitkár közötti vitákról, s ez jó,hogy nem nyomta rá a munkájukra,a hangulatra a bélyeget. Véleményem szerint ennek megelőzésére a nézeteltéréseknek rövid időn belül véget kell vetni. Meglátásom,kétségkívül szükséges,hogy itt a végrehajtó bizottság határo - zottan állást foglaljon,de igazán eredmény,javulás csak akkor lesz, ha ezt a két vezető elvtárs is komolyan akarja. Mert lehet bármilyen kerületi határozat, ha ők mindig találnak valamit. Különböző emberek vagyunk mindnyájan, különböző adottságokkal. Sokszor a módszerekben lehet a hiba. A magatartásból adódó.illetve a természetükből adódó különbözőségeket alá kell vetni a közös célnak. Kovács elvtárs hozzászólását hallgatva sok dolgot megértettem,s kétségkívül úgy kell csinálni,ahogy mondja. Gyakran emlitette azonban,hogy Monok elvtárs nem keresi őt, és kevesebbszer hangzott el,hogy Ő hányszor keresi, pedig serami akadálya nincs,hogy az igazgató kezdeményezzen dolgokat. A másik észrevételem viszont az,nagyon meg kell valaminek a valódiságáról győződni,mielőtt leimak dolgokat. Nagyon furcsának találtam és hibának, hogy Monok elvtárs,aki a párttitkár, nem tud olyan egyszerű kérdésre választ adni,hogy pl. 4 főosztályvezetőből hány párttag van. Ezt még akkor is illene tudnia,ha álmából ébresztik fel. Nem jó dolognak tartom,hogy Monok elvtárs is több feltett kérdésre nem adott egyenes választ,csak általánosságokban beszólt. Ha ezt,illetve a dolgokat a napi munka során is igy mondja el az igazgatónak, akkor bizony nem sokra megy Kovács elvtárs vele. Világosan r őszintén és egyértelműen kell a dolgokról beszélni, azt is megmondva,ha a vezetőség foglalt állást valamiben és azt is,ami csak a személyes véleménye. Az intézetben dolgozók között a párttagság aránya nem kevés,ezeket a pártszervezet vezetőségének nagyon fel kellene tudni használni a közös cél, a szakmai munka segítése érdekében. Elgondolkodtam azon,hogy -miután úgy látom,a két elvtárs között olyan éles a szembenállás, ós olyan sok minden elhangzott itt* - hogy nem lenne e célszerűbb egy teljesen kívülálló,független elvtársakből álló bizottságból megnézetni ezeket a dolgokat,kivizsgálni,s azután tegyék le az asztalra,hogy mi is ott a tennivaló. Ez a jelentés olvasásakor nem vetődött még fel bennem.de az itt elhangzottak után már igen. i P I ] L» ~ ;jj I fe íj
