Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.7.a/3)
1980-10-14
rnr / '*ié&dM ha / -g t 4 n-.-,,>.......fa.,.®®.-'® T.„7>..-«..._■ T..r.1 -r——.,. ....... . í ■ ' ■ '—niiTTin nrrinTWiiiin'i is&av: ff ' 6 ' A műszaki pályák a fiatalság szemében sokat veszítettek vonzerejükből. A mérnökök egyrészénél elbizonytalanodás, kedvetlenség tapasztalható. Panaszolják, hogy sok felesleges, bürokratikus akadályba ütköznek. Nem nagyon érzik a társadalom erkölcsi ésanyagi megbecsülését. Újabban a munkáscsaládok tehetséges gyermekei sem törik olyan nagyon magukat azért, hogy műszaki egyetemen öt évig tanuljanak. Ha az okát vizsgáljuk, kiderül, hogy a műszaki szakemberek fizetése a munkásokéhoz viszonyítva tiz év óta erősen romlott. Most a beosztott mérnök fizetése alig haladja meg a szakmunkásokét, nem ritkán alatta marad. Ha x ehhez még figyelembe vesszük, hogy a mérnökök hátrányban vannak a lakáselosztásnál, az óvodai, bölcsődei férőhelyek elosztásánál, már nem is nagyon csodálkozhatunk. Szükebb környezetemben a VIPI Számítástechnikai Gáyrban alV. /ötéves terv folyamán kialakult a gyár jellemző gyártmánystrukturája, és a központi fejlesztési program célkitűzései szerint fejlődött tovább. Az V. ötéves terv feladata a kialakult kapacitások stabilitása és azok hatékonyabb kihasználása, tőkés piacon is eladható termékek létrehozása, a piacok ilyen irányban történő kiépítése volt. A VI. ötéves terv időszakában biztosítani kell a számitástechnikai export esetében a világpiaci versenyképességet. Gyári vonatkozásban egyensúlyban kell kerülnie a tőkés produktiv importunknak és exportunknak. A fenti célok elérését döntő mértékben a K + P megnövekedett hatékonysága és fő célokra való koncentrálása mellett valósíthatjuk meg. Jelenleg a K + P munka hatékonyságát a legjobb esetben is a hasonló tőkés szervezetekének afelére becsülhetjük. Legnagyobb problémát a korszerű fejlesztési, technológiai hiány, az ebből adódó szervezetlenség, a marketing és termékpolitika hiányosságai, valamint vezetési, szakképzettségi és belső oktatási hiányosságok jelentik. Az eddigi módszerekkel maximum a határozatok meghozataláig jutottunk, és ezzel energiánk nagyrésze ki is merült. A végrehajtás, az ellenőrzés és a tapasztalatok értékelése általában elsikkadt. Az általános célkitűzéseket pedig ismerjük, nem szükséges ujabb határozatokkal megerősítenünk, viszont a valós helyzet konkrét elemzése után olyan feladatlistákat állíthatnánk össze, melyben a kellő sulyozá sorrendbeállitása érvényesül. Erőnket ne a tüneti kezelésekre hanem a problémákat okozó kór kiirtására forditsuk. Nehéz bevallani, de most van itt az ideje: kemény és céltudatosan meg kell keresni beteg pontjainkat. * _____________________________________V
