Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1972 (HU BFL XXXV.7.a/3)
1972-11-08
f . | - 19 -í 7 ' ■•. If S Kárász elvtárs:-------------I A harmadik oldalon arról van szó, hogy voltak olyan tapasztalatok a taggyűléseken "nálunk minden rendben van, de bezzeg másutt". Ezt követően az any§g azt mondja" Ebből az a következtetés vonható lo, hogy valóban a központilag ellenőrizhető jövedelemforrásokat tekintve, nem is nagyon lehet beszólni anyagiasságról és különösen nem harácsolásról". Ezzel igy nera tudok egyetérteni. Itt nem csupán a harácsolás ténye sérti a szocialista közgondolkodást. Ezzel azért nem értek egyet,mert a 11. oldalon a következő kitétel van " A különmunkákat általában munkaidőben végzik és igazs'gtalannak tartják azt, hogy akik az intézet munkájában kiváló e redményéket érnek el, de nincs külön munkájuk, jóval alacsonyabb a jőve-"" delmük, mint egy olyan kutatónak, aki bár gyengébb munkát végez, de van külön munkája is és ezért nagyobb a jövedelme". A szocialista közgondolkodást nem csak olyan helyen sértjük meg, ahol nem lehet a központi ellenőrzést megfelelően gyakorolni, vagy azt elmulasszuk, vagy esetleg az ellenőrzés mellett is történhetett hiba. A bérezés kérdésében, amit K^pLik et. felvetett, egyetértek. Mi magunk teremtjük meg a szocialista közgondolkodást sértő tevékenység lehetőségét azzal, hogy az nem megfelelő és nem áll arányban egymással a különböző munkakörök bérezése. Nem valamiféle egyenlősdit kell kimunkálni. Vagy meg kell határozni a különböző munkavégzés közötti arányokat és annak megfelelően kell dotálni és amikor szükségképpen, vagy azért, mert egyáltalán többet termelnek, nemzeti jövedelmünk gyarapszik, többet lehet elqg/ztani, vagy mert a nemzetközi infláció hatással van ránk is, amikor ez okokból emeljük a béreket, akkor megfelelő arányban és lényegében azonos százalékban minden kategóriának a bérét emelni kellene. Ez csak akkor lehetséges, ha a különböző szakágakban egy bizonyos arányosítást hajtunk végre. Ez nehéz feladat. Amig meg nem tudjuk valósítani, addig magunk szüljük azokat a hibaforrásokat, amelyekkel sértjük a szociális- I ta közgondolkodás kérdését anyagi vonatkozásban. Önkritikusan el kell mondani, naiv elképzelésben éltünk valamennyien, azt hittük akkor, amikor mi hatalomra kerültünk, akkor nem csak az alapját vetettük meg a szocialista közgondolkodásnak, hanem egy gyors folyamatot hajtottunk végre. Ez a folyamat nem ilyen gyors, ezt nem lehet ilyen gyorsan végrehajtani. Napról-napra látni kell egész közéletünkben olyan dolgokat, amelyekben gyorsabban mehetnénk előbbre és érhetnénk el nagyobb eredményeket. Nincs ok a panaszra, de méggyorsabb lehetne a fejlődés, még gyorsabban lehetne az iparosítás is. Erre nem volna szükség, hogy ha a szocialista közgondolkodás valóban abban a tempóban valósul meg, ahogy elképzeltük > és reális alapokon fejlődött volna. Egyetértek abban Szilágyi elvtárssal, hogy mindenki a maga munkaterületén szorgalmazza a tennivalókat, nem a szomszédot kell piszkálni és nem a vezetésre hárítani minden felelősséget. Hiba, hogy csak a vezetésre akarunk mindent hárítani ós tőlük várunk példamutatást s a mi kis szűk területünkön pedig nem vesszük észre a hibát elsikkadnak a jogos igények ott, ahol példamutatónak kellene lenni. Ha azonban a vezetők között akad olyan, aki megfeledkezik magáról, aki nem tudja a szocialista közgondolkodást magáévá tenni, vagy elfelejtette, mert ilyen is van, hiba lenne e fölött elsikkadni és a vezetőt nem bírálni. j ,L____________________________________________________________,f „ 1 ,
