Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1972 (HU BFL XXXV.7.a/3)
1972-11-08
Az előterjesztés jó. E témával kapcsolatosan nem lehet azt mondani, hogy elég, még sok dologgal tovább kell foglalkozni. Megítélésem szerint nagyobb figyelmet kell forditani azokra a tünetekre, amelyek az anyagiasággal kapcsolatban merültek fel. Sok közmondás van, ami a pénz szerepét exponálja pld. n a pénznek nincs szaga" " pénz beszél, kutya ugat" stb. Egyesek néha olyan sokat kérnek a munkáért, amit nera lehet megadni és nem mindenki tud megadni, ez a probléma általánossá válik. Sok közmondás van, de kevés, amit mi hoztunk létre, egy többek között" aki nem dolgozik ne is egyék", de a gyakorlatban ez nem igy van, a tapasztalat azt mutatja, az eszik a legtöbbet, aki a legkevesebbet, vagy egyáltalán nem dolgozik. Itt egy sereg dologgal állunk szemben, nagyon is lényeges kérdés a pénz kérdés. Azt is lehet hallani" nappal dolgozik, este pénzt keres". Az emberek bérezése, az emberek juttatása ilyen módon nem közömbös kérdés. Azt tapasztaljuk, hogy sok tennivaló van a fizetés és az erkölcsi elismerés tekintetében, a kettő között szoros összefüggés van. Azt mondják nem minden a pénz, a pénz mellé kell erkölcsi elismerés is. Az erkölcsi elismerés hiányát az emberek nehezen viselik el, E tekintetben nekünk el kell gondolkodni. Olyan igazságos kereseti arányt kell megvalósítani, ami már korábban elkezdődött, ne az legyen, hogy aki ügyesebb sokkal többet kapjon. Az lesz a legjobb megoldás, ha olyan arányt hozunk létre, mellyel a végzett munka társadalmi hasznossága állapitható meg. A munkásosztály közgondolkodásának, ill, megjavításának egyik legfonsotabb feltétele a kereseti lehetőségek jobbá tétele* Az tapasztalható, hogy a vállalatoknál indulnak el az áremelési tendenciák. Ez érinti azokat az embereket is, akik munkaidő alatt külön keresnek, s a nyugdijasokat. Nekünk magunknak is többet kell törődni saját munkánkkal, kinekkinek a maga területén. Az 5o-es években azzal voltunk elfoglalva, hogy különféle brigádversenyeket, békekölcsön jegyzéseket, házi agitációt szerveztünk és végeztünk. Ma saját gondjaink jobban előtérbe kerültek, család, lakás, autó stb. ezek jelentik a legnagyobb érdeklődést. Ez nem volna baj, mert nem baj az, hogy az emberek jobban élnek, ez helyes is, ez a helyes célkitűzés. A baj ott kezdődik elsősorban, hogy ezek hogyanját hogy teremtjük meg, ezt egységesen kell megteremteni, mert nem egT;szer fordulnak elő kirivó aránytalanságok, ami az emberek figyelmet arra hivja fel, hogy másutt, hogyan kereshetnének több pénzt. Általában a nagy tömegek bérezését kell megoldani, nem a másodállásokat szaporítani, ezekben a kérdésekben tovább f *’ kell lépni. Az anyagban szereplő határozattal egyetértek. Kiegészítésképpen javaslom: fel kellene dolgozni melyek azok a tünetek, amelyek a szocialista közgondolkodást jó, vagy rossz irányba viszik. Azokat a tényezőket, amelyek jó irányba viszik, a gyakorlatban is abban az irányban alakítsuk ki, a rendellenességeket pedig nyilvános elmarasztalásban kell részesíteni. A szocialista köztudat erősitése területén a munkásosztály anyggi helyzetének megvizsgálását érdemes volna a Munkaügyi Minisztérium és a felső szakszervezet figyelmébe ajánlani, mert ez alapvetően meghatározza a szocialista közgondolkodást. ff I W —:-----------1 I ’ l Karlik elvtárs:
