Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1971 (HU BFL XXXV.7.a/3)
1971-07-07
I , 8 - } - 12. -i j E komplex dolgon belül nem szabad az anyagi ösztönzést valami elkerülhetetlen rossznak felfogni. Lenin sokat foglalkozott az anyagi ösztönzés kérdésével ós úgy fogta fel, mint ami hid,ami összeköt bennünket a tegnapot a mával, hid a tegnap és a jövő között. Amig a szocialista társadalmi rend minden tekintetben átmeneti társadalmi rend,addig ez szükségszerű,éppen azért,mert a szocialista elosztás elve úgy szól,hogy "mindenkinek munkája szerint"- és nem pedig úgy szól,mint a kommunizmusé, hogy "mindenkinek szükséglete szerint". Ha ez igy van - és igy van - akkor nekünk a több és jobb munkára kell ösztönözni,hogy minél többet tudjunk az általunk megtermelt javnkból elosztani. Ez nem taktikai lépés,hanem hosszú lejáratú stratégiai célkitűzés, aminek sok sok éven át még érvényesülnie kell. Az előterjesztés igyekezett kiemelni, talán nem kis sikerrel,hogy nem szabad összetéveszteni az anyagi ösztönzést az anyagiassággal. De hol a határ a kettő között? Hogyan is kell megközelíteni az anyagiasság,a harácsolás fogálmát ? Az az alapvető ebben a megítélésben, amikor nem a végzett munka arányában, nem a társadalmilag szükséges ős hasznos munka arányában, a közösség róvására jutnak kisebb-nagyobb jövedelemhez az emberek* Mint Simon elvtárs is mondotta, ez nem csak milliókat jelent, hanem sok kicsi tételt jelent. Miért nagyon veszélyes az anyagiasság,a harácsolás ? Mert nagy az erkölcsi, ideológiai káros hatása a társadalmi szemléletre és a társadalmi gyakorlatra is* Meg tudja e Ítélni a dolgozók többsége,hogy mikor harácsol valaki és mikor nem ? Igen, a dolgozók többsége ezt józanul meg tudja Ítélni, még akkor is ha vannak néha tévedések ós túlzások is. Már a VB. ülésen elmondta,hogy a GVM-ben volt egy megbeszélésen ós igen jó érzéssel hallgatta,hogy az ott felszólaló párttitkárok 90 %-a helyesen megfogalmazta ezeket a kérdéseket. A baj a? hogy ezeket az erőket nem tudjuk még megfelelően politikailag mozgósítani, nem tudunk olyan politikai közhangulatot teremteni amilyen szükséges lenne. Az anyagi ösztönzést nagyon bátran és differenciáltan kell a gazdasági vezetőknek alkalmazniuk,s ehhez a pártszerveknek segítséget kell nyújtani,mert kölcsönösség nélkül egyik sem tudja önmagában ezt megoldani. Differenciálni kell, nagyobb mértékben,mint ahogy ez ma van. Természetesen nem úgy,mint a Budai Műanyag KTSZ-ben,ahol a vezetők bére 8,6 %-kal, , a munkásoké 1,3 %-kal növekedett. Ez nem jó sem politikailag,sem morálisan. Egyébként az elvtársak figyelmébe ajánlja külön a jelentésben szereplő táblázatokát,melyek sok mindent elárulnak. Amint már mondotta,az anyagi ösztönzésben benne foglaltatik erkölcsi ítélet is. De ha a jövedelempolitika adta lehetőségeket csak "tűzoltásra" használják fel,akkor nem érik el a kivánt hatást. Természetesen politikai munkával igyekezni kell változtatni azon a szemléleten,amely a jövedelmet pusztán anyagi dolognak fogja fel és nem látja benne az erkölcsi megbecsülést is. De éppen igy,nem kell kárhoztatni senkit,ha az erkölcsi elismerés,mondjuk a kitüntetés mellé borítékot is adnak:? mert az is áll,hogy az erkölcsi ösztönzésben is vannak anyagi vonatkozások is. Ezt is raarxista-leninista módra lehet csak felfogni. Szeretné az elvtársak figyelmét felhívni K^dár elvtárs beszédére, melyben elhangzott,hogy "minden jog forrása a munka legyen. Ezt nem úgy kell tekinteni,mint politikai jelszót,de úgy,mint ami megadja a munkairányát: megadni és megszerezni a munka becsületét. j ___________________A__________________________1 I