Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.7.a/1)
1985-02-16
- njwft® j- I í- 5o -\ ®|® i; I lehetőséget. Úgy vélem, hogy ezeket a közéleti aktivistákat jobban meg kellene becsülni. Többen már évtizedek óta végzik a munkájukat, nem egyszer anyagi áldozatokat is hozva és nem kapnak névre szóló elismerést. Javasoltam, hogy készítsenek emléklapokat és azokat a kerületi Tanács megbízásából a Hazafias Népfront körzeti bizottsága adhatná át. Szerintem pozitiv hatást eredményezne. A kerületi Pártbizottság 1984-ben egy felmérést kezdeményezett, hogy a pártértekezlet óta átjelentkezett elvtársak hogyan illeszkedtek be a körzeti pártszervezet életébe. Ezeknek az elvtársaknak kb. 9o %-ával sikerült eszmecserét folytatni. Legtöbbjük jól érzi magát az uj környezetben, vannak akik betegségre és egyéb körülményekre hivatkozva nem vállalnak tartós pártmegbizatást. Vapnak olyan elvtársak, akik kijelentik, hogy már éppen elég pártmunkát végeztek. Van olyan tapasztalatunk, hogy a pártszervezetek továbbra sem készítik fel a tagjaikat a nyugdijas életre. Hibának tartom, hogy a volt pártszervezettel úgyszólván nincsen semmiféle kapcsolatuk, pedig jó lenne, ha időnként megkérdeznék őket, hogy hogyan élnek, milyen gondjaik vannak? Még az sem általános, hogy a szakszervezet egy évben egy alkalommal nyugdijas találkozóra hivja meg őket. Sokukban az a félelem él, hogy feleslegessé válnak a társadalom számára. Mi igyekszünk átsegíteni a beilleszkedésüket az uj környezetbe, de ez nem mindig jár teljes sikerrel. Elég szép számban vannak a körzetekben sértett emberek, akik még évek múltán is a vélt, vagy valóságos sebeiket nyalogatják. Elég szép számban vannak kisnyugdíjasok, akiknek legnagyobb része sohasem panaszkodik, de annál gyakrabban kelnek "védelmükre'1 a jobban élő, nagyobb nyugdíjjal rendelkező elvtársak. Ha már itt tartok, elmondom, hogy a Politikai Bizottság határozatát a körzetekbe való átjelentkezésről nagyon felemás módon hajtják végre, pedig szükség lenne képzett elvtársakra. Nem érthető sokunk számára, hogy miért van ez a görcsös félelem az átjelentkezéstől. Minden idegszálammal tiltakozom az olyan megállapításoktól, hogy bennünket már leírtak, hogy a körzet a párttagok elfekvője, vagy az, hogy félek az 'öregek közé kerülni. Nem vagyunk öregek. Amig hasznára lehetünk a szocialista társadalomnak, addig fiatalos szívvel dolgozunk, pedig nekünk is vannak problémáink. Gondoljanak arra az elvtársak és a pártszervezeteik vezetői, hogy akik kiesnek az aktiv munkából, nem tudnak lépést tartani az intézmény fejlődésével. Nem a létszám növelése a célunk, nem is olyan elvtársakra van elsősorban szükségünk, akik meghúzódnak a jótékony homályban, hanem cselekvésre kész, aktiv elvtársakra. Néhány hónappal ezelőtt meghívtunk vezetőségi ülésre néhány olyan elvtársat, akik nemrégiben jelentkeztek át. A cél az ilyenkor, hogy kölcsönösen megismerjük egymást. Minden ment a maga menetében, amikor az egyik elvtárs azt szögezte nekem, hogy "ugyan mondja meg az elvtárs, hogy mit tehet egy körzeti pártszervezet a párt politikájának megvalósításában a lakóhelyen?" Ezt a kérdést meghökkentésnek szánta. Ilyen még eddig nem fordult elő, de a meglepődés csak pillanatokig tartott. Idéztem a Politikai Bizottság határozatából adódó feladatokat, hogy a tagság számára biztosítani kell a rendszeres pártéletet, megmagyarázni az ideológiai kérdéseket, biztosítani a politikai, ideológiai és szervezeti egységet, a vitatkozás jogát, a pártdemokráciát. Foglalkozni kell minden elvtárs, különösen az egyedül élők gondjaival, segítésével. C / ' - ’tt -
