Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.7.a/1)
1985-02-16
_ j : RI ni ! ; I t - 103 -I 1 pK'ÍI ' végrehajtása. Megjegyzem, ennek következetessége tényleg fontos kérdés, Nem véletlen, hogy dokumentumainkban ezzel foglalkozunk és valahol ebben is a kommunisták szerepe^ meghatározó lesz. Hogy mennyi idő alatt ős miféle egységet tudunk ebben kikovácsolni általában a kerületben és az adott üfily/fi pártszervezetben, az adott vállalat, intézet feladatával kapcsolatban - gondolom valahol a műszaki fejlődéssel egyenértékű probléma. Itt egy mondat erejéig szeretnék megállni, a Népszabadság cikkét idézte Bak elvtárs, hogy megáll-e a reform a gyárak kapujában. Szeretném azt mondani, hogy minden bizonnyal az újságírónak és az ügyért érzett aggódásban Bak elvtársnak is igaza van. Szeretném hozzátenni és hangsúlyozni, hogy bár tettel nehéz helyzetben van a magyar ipar és a vállalatok egy jó része, de hogy mi ezt az 5 évet igy vészeltük át, abban szerepe volt a gyárak dolgozóinak, munkásainak, műszakiaknak. Benne volt az ő munkájuk, amit jól kell tudni értékelni. Szilárdan hiszem, hogy sem a reformot, sem a gazdaságot nem kell féltenünk sem az üzemek, sem a vállalatok vezetőitől, vagy munkásaitól, mérnököktől, kutató-fejlesztőktől, sem a kommunistáktól, é3 az emberek meghatározó többségétől. Hiszem, hogy ugyanalyan tisztességgel fogják végezni munkájukat, mint ahogy végezték eddig is, és ez nem jelent sem magyarázatot, a nem megfelelő munkára, vagy a nem megfelelő hatékonyságú munkára. De a kérdés ennél bonyolultabb, hogy ezt igy ; megáll-e a reform a gyárkapuban - fel lehetne tenni.. A kutatás helyzetével, felfogásával kapcsolatban többen szóltak és lényegében ráerősitettek arra, hogy amit a dokumentumokban irtunk /Pagony elvtárs, Zalotai elvtár3, és másik is/. Szó esett és többen beszéltek a pártszervezeteknek | a gazdaságban végzett munkájáról. Jogosan hangsúlyozták /Tamásné és mások/, hogy ennek szakszerűsége mérhetően javult, hogy érdemi résztvevőként jelenik meg a pártszervezet és nem valami regisztráló, utánjátszó szerepe van. Az az igényesség, ahogyan erről a mai vitában az elvtársak szóltak, olyan tényező, ami számunkra megnyugtató, hogy a gazdasági vezető, aki hivatásszerűen ugyanazt csinálja és a párttitkár, ^ aki mégis C3ak egy másfajta aspektusból mondta el a véleményét, ' * ugyanarra a követkszitetésre jutott, és ugyanaz a felfogás jellemzi. Ez egyik biztosíték arra, hogy céljaink valóra válnak. A munkásosztály helyzetéről: jogosnak tartom azt a fajta kiemelt szerepkört, ami a vitában ennek a témának jutott. Azt ajánlom, hogy a pártértekezlet arra adjon megbizást, hogy a budapesti pártértekezletre megválasztandó küldöttek közül aki szót kap, szóljon erről. Ezt a problémát a budapesti t pártértekezletnek tolmácsolja, mint a mi pártértekezletünk véleményét. A korábbi viták alapján úgy gondolom a kerület kommunistáinak véleményét is kifejezi ez az álláspont. !®b [ii ’ - 77 ’ ------^—— ---------— ;----—rt-. ...
