Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.7.a/1)
1980-02-27
• H B B ) - 22 -' ■ fe: Miért van ez igy? Mert minden más feladatnál a megnövekedett igényből kell kiindulni, de az itt megnövekedett igénytelenségből. Tucatjával kapjuk a követelést, hogy a tanács vágassa le a gyomot a házam - házunk előtt. ' Egy dologban nagyon nagy az igény: erős a követelés arra, hogy büntessünk! - szigorúan! Ez is kell! Csakhogy egy egész várost nem lehet büntetni, ehhez olyan helyzet kell, hogy a fegyelmezetlen kilógjon a sorból. Jelenleg a fegyelmezett lóg ki! Álljunk meg egy-egy jelzőlámpás átkelőhelynél, - lenézik azt, aki megvárja a szabad jelzést, - és a legtöbbször azok haladnak át a tiloson, akik tegnap még követelték a lámpa felállítását. Az elnézés, a beletörődés, a nemtö-Y£t| rődömség, az elfogadás - és a büntetés szélsőségei között még van valami, ami egyre inkább hiányzik életünkből: az önkéntes teljesítés, a nagyobb felelősségérzet, a tisztaság szeretete és megbecsülése, a civilizáltság és kulturáltság megőzése és fokozása. Rosszul állunk itt a nevelésben! Egy nép kulturális színvonalára negymértékben jellemző, hogy általában mit szégyellünk! Még nem szégyelljük a szemetet eldobni, a tiloson áthaladni, nem szégyen az elhanyagolt lakás, a gyomos utca, a személyi higiénia alacsony foka stb. Itt kapcsolódnék kulturális helyzetünkhöz - bár látszólag semmi köze a városképhez, de talán az igénytelenség eredőjét iss is kell keresni. Van egy olyan gondunk, amiről nem igen beszélünk, bár naponta találkozunk vele. Hogy is fogalmazzam? Mostoha gyermekünk - és sok lelkiismeretfurdalást okoz - a közművelődés. Hosszú idő óta vagyunk olyan helyzetben, hogy a mennyiségi hiányok megelőzik a mi'X.yY nőségi hiányokat, ezért ha valami nem tervezhető, az közművelődési létesítmény, ha elmarad, ha a költségvetést csökkenteni kell, ha meg kell szorítani, ha nincs idő elmenni, - az a közművelődés. Mi is úgy vagyunk ezzel kicsiben, mint az ország a NemzetiSzinházzal. És akkor csodálkozunk: nem fejlődik az emberek szemlélete, kulturált| sága, úgy ahogy szeretnénk, nem akar kialakulni a szocialista embertípusa. Es mondjuk meg - nem alakulnak jól - sőt romlanak - az emberi kapcsolatok. A szocialista társadalom elsősorban a társadalmi viszonyok, az emberi kapcsolatok alapján magasabbrendü, de ez még megvalósításra vár. Szinte egyetlen olyan terület sincs, ahol ne kellene javitani: munkatársak között, vevő és eladó, szülő és gyermek, pedagógus és^tanuló, lakótársak, úrvezető és gyalogos, nők és férfiak, ügyintéző és ügyfél, szolgáltató és kiszolgáltatott stb. között. ► fe Talán megint összefüggéstelen leszek - szerintem nem elmult a gyermekév, sikeres rendezvényekkel, és sajnáltuk a még elnyomott sorban élő gyermekeket. De egyszer sem merült fel a kérdés: jó-e ma nálunk gyereknek lenni? - szeretnék-e mai gyerek lenni? irigyeljük-e gyermekeinket? - Nem merült fel, mert egyértelmű a válasz: igen, mert mindent megkapnak - nem úgy mint én..., és folytatódik a felsorolás, hogy nekünk mi nem volt gyermekkorunkban. Elfelejtettük mit mondott Diogenes a piacot járva: "most látom, mennyi minden van, ami nélkül I meg lehet élni." S ••I i _______ ^ l Laar ' -J _
