Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.7.a/1)
1980-02-27
y pnmiriirii,‘--»‘MrocTm^- swieamwMS®/; ■ » hm A íubi Goahh/Sl . a I. A XII. kongresszus Irányelveihez 0 // . A XII. kongresszus előtt kibocsátott irányelveket pártszervezetünk is megvitatta, előzetesen pedig kötetlen, de intenzív beszélgetést folytattunk le pártonkivüli kutatóinkkal is. Taggyűlésünk legelőbb is kifejezte azt, hogy a kongresszusi tézisek ilyen előzetes nyilvánosságra hozatalával és vitára bocsátásával mélyen_e£yetért. Ezt már hagyományosnak tarthatjuk, mégpedig jó hagyománynak; azt is el tudnánk képzelni, hogy Írott szabállyá váljon, a szervezeti szabályzatban. í Mind párttagjaink, mind pártonkivüli munkatársaink kifejezték azt is, hogy a legteljesebb mértékben egyetértünk az MSZMP mint marxista-leninista munkáspárt politikai céljaival. Határozott meggyőződésünk az, hogy a szocializmusnak nincs alternatívája sem a mi társadalmunk számára, sem történelmileg, világméretekben.Azzal is egyetértettünk, hogy - mint a II.kér.-i pártértekezlet előzetesen kiadott állásfoglalásában kifejeződik - az előttünk álló időszak fő feladata: eddigi vívmányainkra támaszkodva tovább erősíteni társadalmunk szocialista vonásait. Egyetértettünk a szocializmus gazdasági és társadalmi rendszerének létével és természeténél, lényegénél fogva magasabbrendűségével. Vitáink alapja ez volt, célja pedig ennek a társadalmi rendnek fejlesztése, teljesebb kiépítése, tökéletesítése, mert nem elég fejlett, nem elég tökéletes: nem valami idealista elképzelésekhez viszonyítva, hanem sa.iát. meglévő lehetőségeinkhez képest sem. A Il.ker.-i Pb. /személy szerint a Pb. I. titkára/ 1979.novemberében arra hívta fel az alapszervezeti titkárok figyelmét, hogy a KB alapos vitát vár, mélyremenő gondolkodást, a problémák, vélemények nyílt feltárását* A vitára való ilyen felhívással nagyon egyetértettünk és ezt komolyan vettük, mert úgy látjuk, hogy ez a társadalomnak és a pártnak valóságos érdeke, a társadalmi haladásnak nélkülözhetetlen feltétele. Azt a következtetést vontuk le, hogy valóságos vitát kell lefolytatnunk. Határozottan és következetesen szakítanunk kell az álviták módszerével, a vita olyan, még mindig érezhető értelmező*£> ni 1 mmm— 1 — I '-■MŰK ’é
