Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.7.a/1)
1966-10-15
jl ■§g| Az egészségügyi probléma tulajdonképpen annál jobban ós hatványozódottabban oldódik meg, minél inkább a társadalom égé|H azé és pártunk egész aktivitása fordul felé. Az egészségügy a gazdasági mechanizmusban nem szerepel, hasznot nem hajt, költsógvetósileg az államháztartásban nem az első helyen szerepel és önerőnkből sokkal kevésbé tudunk előrehaladni mint más hasznot hajtó üzem, még akkor is, hogyha kiváló az az in- I ■ tózmény. Természetesen az, hogy megfelelő szakorvos képzés legyen annak feltétlen kelléke az, hogy a tudományos képzés, tehát a kutatómunka is mind jobban érvényesüljön. Sajnos ilyen vonatkozásban a mi intézetünk, mely külön kutatóintézettel rendelkezik, nagyon rosszul áll, mert néhány "tábornokunk” van, J ellenben "katonánk" jóformán semmi. Minden osztályon van egyegy tudományos státusszal rendelkező vezető - kandidátus, vagy Ipl tudományok doktora - de egyetlen egy segódorvos, adjunktus, vagy valaki, aki mellette volna, legfeljebb egy kémikus, ha I akad, de orvos-kutató, ilyen nincsen®. Nincs utánpótlás, nincs aki, majd tovább vinné az ügyet. Ha megemlitem azt, hogy amikor . f. i ilyen nagy orvos-hiány van, mi Összesen 4 központi gyakornokot ? IH kaptunk, lo26 fős intézetünkben, akkor, amikor nekünk gondoskod- ] H ni kell a területről, hogy a felülvizsgálatokon, a gyógyító munkában dolgozzon, tehát nem tudjuk a megfelelő szakembereket sem Hl kiképzeni, tudományról pedig egyáltalán beszélni nem lehet. mm Kutatóintézetnek kell lenni annál is inkább, mely ilyen formán mi világszínvonal tekintetében még most tartjuk, bennünket, in- ! tézetünket tudományos munkásságunkat elismerik, egész Európában, j sőt még azon túl is. Ezt felsőbb szerveknek is felvetettük, de a tapasztalat azt mutatja, hogy helyes ha ezen a fórumon is fel- 1 I , vetjük ezt. A kérdés a gondozás problémájával szólesbedik, mert B| mi csak akkor fogunk tudni ebben az országban eredményesen dől[BjJ gozni, - különösen olyan vidékeken, ahol a foglalkoztatás ártalom nagyobb, igy a bányászvidékeken - megfelelő gondozó hálóza- 1 j 7 tünk van. Ez nagy anyagi kihatással nem jár, az a fontos hogy I^B felsőbb hatóságunk erre nagyobb gondot helyezzen. ^B 1 ' I [ H || Ugyanez vonatkozik a rehabilitációs problémákra is. jJJJ Ezt a szocialista egészségügyi hálózatnak vállalnia kell. Végeze- I tül a szanatóriumi kérdés. Magyarországon egészen kiváló szana- I tórium! hálózat alakult ki, amely világ viszonylatban előkelő j W®