Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1962 (HU BFL XXXV.7.a/1)

1962-10-19

_____.•; ,|*’i7 tó i Y t / ,w »

I iSVMfiLiVivf' s .’ 7 ’-' •* ’ SS v u%’t v//***/iw*f$É *, • / * ..i* I

j - 4? -munkakörét nem tudja teljes mértékben ellátni. Pl. az a vájár, aki kap egy szivbelhártya gyulladást, 5o %-or munkaképesség csökkenés következik be.„Az 5o %-os munkaképesség csökkenéssel világos, hogy mint vájár, munkáját nem tudja ellátni, de könnyebb munkakörben megfelelő átképzéssel teljesértékü munkássá válik.

Ez a rehabilitációnak a lényege, az orvosi rehabilitációnak a lényege ós egyike a legfontosabb egészségügyi teendőknek, mert a népgazdaság számára óriási ' kihatással bir. Nem beszélve arról, hogy a dolgozók szempontjából is nagyjelentőségű, mert az az ember, aki bizonyos munkakörben megrokkant, az a társadalom^ ból kiközösítve érzi magát egészen addig, amig rokkant

nyugdijat kap, de ha lemét teljes értékű dolgosévá xi válik, az önbecslése, az egész társadalomhoz való hozzáállása is megváltozik^ Az ORK feladata a magyar szanatóriumi hálózatnak a patronálása, fejlesztése, amely a rehabilitációval legszorosabb összefüggésben van. Szeretném az értekezlet nyilvánosságát felhasználi ennek a kérdésnek is rövid megvilágítására.

A szanatóriumi rendszer éppen a dolgozók szempontjából bir fontos jelentőséggel a megrokkant, betegség folybá munkában megrokkant dolgozók teljes órtóküségólr van hivatva szolgálni. Sajnos Magyarországon a szanatóriumi hálózat bár minőség szempontjából a szomszédos népi demokráciákkal összehasonlítva a legelső helyen áll, a minőségi munka szempontjából azonban, ágylétszám tekintetében, messze-messze a leghátul vagyunk.

Amig a szomszédos Csehszlovákiának, vagy Romániának kb,3o ezer szanatóriumi ágy áll rendelkezésére, a ml szanatóriumi ágyainknak össz mennyisége a 3 ezret is alig éri el. Már pedig a mi népességünk nem tizszerte kevesebb, mint ezeké az országoké. Én azt hiszem, hogy itt fontos teendőnk van még ós amennyire örvendetes az, hogy az egészségügyi szektorban bizonyos fejlődés indult meg éppen az 1959-os KB. határozat óta - amiről Polner elvtárs is szólt - azonban éppen a mezőgazdaság, szocializálása következtében az egészségügyi szektorra vonatkoztatott határozat teljes mértékben még nem tudott kifejlődni. Ennek a pótlására van szükség, ugyanj