Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1972 (HU BFL XXXV.6.a/4)
1972-03-30
! 1 " 1 1 iii . i M ujj j ' ■ > "............ ^k^vzftíssuíasiWöíssMSJftWírj - g */ * r ffi/’);! % j I \ \ 02896/72-1. ) _ A Nyomádában a 7oo dolgozó közül 333 fő tanul /47,5 %/ valamilyen formában. Középi a^dába jár 27 fő. A Budai Dobozgyárban a munkások 83 %-a 8 általánost végzett /lo dolgozó meg ezzel sem rendelkezik/. Ez az arány még hosszú ideig jellemzője lesz az üzemi kvalitásnak, ugyanis a gyári munka 7o~75 %-a-betanított munka, ami nem igényel magasabb „alapműveltséget. A belépők 2,4, illetve■12 hét betanulási idő után megkapják végleges munkakörüket. S munkakörökben belátható időn belül semmilyen változás nem várható, ami magasabb általános műveltséget és több szaktudást igényelne. Más motivációs tényezőket kell tehát ösztönzőként keresni. A Déli pu. dolgozóiról, iskolai vég-zettségükről, továbbtanulásukról pontos adataink nincsenek. Legmagasabb az iskolai végzettség az„Adatfeldolgozó Főnölc'-""7 ségen, ahol sok a fiatal és a dolgozók 60 %— a rendszeresen tovább képzi magát. Sajnos, az egyéb Főnökségeken elég sok a 8 általánost el nem végzett ember /bár az is igaz, ezek a takarítók, segédmunkások, idősebbek között találhatók/. Pl. a Déli állomás 397„dolgozója közül lo4 nem végezte el az általános iskolát. Néhány éve a Déli pályaudvaron is működött kihelyezett dolgozók általános iskolája, de ezt az egyre kevesebb jelentkező miatt meg kellett szüntetni. Előfordul üzemeinkben az is, hogy az egyénileg tanulni kívánók sem kapnak sok támogatást, biztatást. .Több helyen az iskoláztatási terv is hiányzik. Az isleolánkivüli művelődés különböző ágai meglehetősen elhanyagoltak. E feladatot a szakszervezetek és „a ICISZ szervezetek gondozzák; az üzemek gazdasági vezetői /és több helyütt-a pártvezetőiTM/ látóköréből ez a terület többnyire kiesik* Kétségtelen, hogy az üzemi kulturális alet objektív feltételei is hiányoznak — még olyan nagyobb munkahelyeken is, mint a Dobozgyár, Állami Nyomda, vagy a Déli Pályaudvar. Az üzemekben a jellemző kulturális tevékenység: az állami és a társadalmi ünnepek megrendezése, egy-egy„klubdélután megtartása; ismeretterjesztő előadások szervezése. /A Dobozgyárban az ismeretterjesztést egy gyér látogatottságú, 6 előadásból álló földrajzi sorozat reprezentálja./ Ez az utóbbi erősen csökken, a munkásakadémiák tt érdeklődés hiányában megszűntek. Fontos tényező még a szocialista brigádok kulturális élete, azonban vállalásaik, terveik kialakítása esetleges, érdemi segitséget nem kapnak és az értékelésnél sem kerül komolyan szóba művelődésük helyzete. /A Nyomdában a szocialista brigádoknak még kulturális felajánlásuk sincs«/ Az üzemi közönségszervezés is gondokkal küszködik, bár a szakszervezeti bizottságok jelentős összegeket fordítanak jegyvásárlásra. Pl. - Dobozgyárban 1971-ben 300 jegyet vásároltak a dolgozók. Az érdeklődés ugyan a könnyű műfaj,„a cirkusz, a bábjátszás iránt nagyobb, de akadnak dolgozók,•akik a klasszikus müvek és hangversenyek felé is vonzódnak. A kulturális munkát társadalmi megbízatásként l __ I
