Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1975 (HU BFL XXXV.6.a/3)
1975-12-16
b‘- OSI Mv 1 r- 5 -7 a termelési kedvet, s ez lerontja az ellátás színvonalát. Sok ember •előtt nem volt világos, hogy oz állami és a szövetkezeti tulajdon a fejlődés utján közeledik egymáshoz , s az össznépi tulajdonformában válik egységessé. Voltak, akik a háztáji gazdaság kisajátításától tartottak, mások nem ismerték el a két szooialista tulajdonforma különbségeit ós azonosságait. A személyi"tulajdon lényegének megértését sok vita előzte meg. Ezek"5oI ’or"YőcföTf’lné'g ‘"elég erős - a múlt hatásaként - az emberek kötődése a magán- illetve a személytulajdonhoz. Az oktató, felvilágosító munka feladatait mutatja: még mindig szép számmal vannak olyanok, akik nem látják, a szocializmus nemcsak az anyagi javak birtoklását, hanem a szellemi értékek megszerzésének lehetőségét és szükségességét is jelenti. Mindenki' egyetértett azzal, hogy hazánkban a személyi tulajdon forrása osak a munka lehet, ugyanakkor mindenütt bírálták, hogy még azokban az esetekben is elmarad a határozott fellépés az ügyeskedőkkel szemben, amikor nyilvánvaló a nem munkából származó saját ta és családi szükségletet jóval meghaladó vagyon. Élénken vitatták kerületünkben a XI. kongresszusnak azt a megállapítását, hogy a föld nemzeti kincs, s hasznosítása meg kell feleljen a társadalom, a dolgozó közösségek, az állampolgárok egyetemes érdekeinek. Magyarázni kellett, hogy ez nem irányul a munkával megszerzett saját és osaládi szükségletet kielégítő személyi tulajdon ellen, s nincs napirenden az üdülők, a családi házak, illetve a személyi tulajdonban levő telkek államosítása. Különösen azok a dolgozók vitatták e témát, akik családi házzal, telekkel vagy üdülővel rendelkeznek. Sok embernek okozott gondot az örökölhetőség kérdése is. A magyar társadalom osztály szerkezetének felvázolásával az ogyos osztályok és rétegek / az értelmiség, a nők és az ifjúság/ helyzetének értékelésével a nagy többség egyetért. Ezen belül a következő problémákat hozta felszínre a kongresszus anyagának feldolgozása: ■ A munkásosztály helyzetének, vezető szerepének témája kapcsán ismét fel'l'áng6TT'a vita az osztály hovatartozásáról, ki számit ma munkásnak. Kerületünk néhány értelmiségi munkahelyén gondott okozott a programre nyilatkozatban a perspektívát érintő azon gondolat, hogy a munkásosztály saját képére formálja a társadalom más osztályait, rétegeit. Az elhangzott vélemények azt tükrözték, hogy ennek kapcsán elsősorban a műszaki értelmiségiek a képzettségi szint asökkenóáére gondoltak. Magyárázni kellett, a munkásosztály vezető szerepe feltételezi szintjének emelését, s itt nem egy tudásszint valamiféle devalválásáról van szó. A vita azt is alátámasztotta, hogy a XI. kongresszuson megjelölt feladat; a marxizmus-leninizmus széles körű elfogadtatása az értelmiség soraiban igen időszerű feladat. .1 A parasztság "forradalmi átalakulását többen nem látják elég világosan. 'Á 'falu/ a parasztság élete gyökeres megváltozásának, a legközvetlenebb szövetséges helyzetének reális bemutatásával még adós az agitáció és a propagandamunka is. Tapasztaltuk azt is, hogy a parasztság számának m csökkenéséből, a munkások és értelmiségiek számának növekedéséből, a paraszti munka mind jobban érzékelhető ipari jellegűvé válásából egyesek azt a következtetést vonták le, hogy a parasztság tulajdonképpen ma már nem osztály, H m rPf rójkh |§ i---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 • • ■ fi •“ ;1 ■ . : '■ ■ —— ' “1“ 1
