Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.6.a/3)
1970-05-05
r y ■ / ' | ■ dologra utaljak. Gyakorlatilag megszűnt az a lehetőség, hogy a w középiskolai tanár bekerülhet az egyetemre oktatónak, mert az egyetem csak belülről szerzi és lépteti elő kádereit. Pedig ez | HM is beletartozna a pedagóguskar megbecsülésébe, mégha ez na-K gyón kevés embert érint is személy szerint. , I ^B Szeretném megismételni — bár erről nagyon sok szó esett —, BB hogy a fiatalok érvényesülése nem egyszerűen statisztikai kér-I R| dés. Üj vezető állások ezrei vagy tízezrei nem lesznek olyan I ütemben, mint 1945-ben vagy 1957-ben. De amikor arról be^B szélünk, hogy a fiatal dolgozókat jobban becsüljük meg, nem is ^B erről van szó, hanem arról, hogy a végzett fiatalok szakképzett-BB ségüknek megfelelő munkakörbe kerüljenek, ott bizalmat kap^B janak, gondolataikat, reális szakmai terveiket megvalósíthassák. B Ez elsősorban közgondolkodás kérdése, amelynek fejlesztésében ^B a Központi Bizottság mai állásfoglalása rendkívül sokat segit"'É&É&PÉmm El két. Az, hogy az üzemben a fiatal szakmunkások, technikusok jf *'/■• mjWB és mérnökök képzettségüknek megfelelő munkakörben dolgozj ^ B zanak, nemcsak ifjúságpolitikai kérdés, és nemcsak megoldható ^B dolog,^ hanem egyenesen népgazdasági érdek és éppen ezért *|; A vitában szó volt arról is, hogyan tegyünk többet a munka, főként pedig a fizikai munka megbecsüléséért. A padnál dolgozó B| szakmunkástól a kutató tudósig becsülni kell a szakembereket H és munkájukat. A szakemberek tömege népgazdasági tényező llpl és távolról sem közömbös a szocializmus számára, hogy ezzel a W népgazdasági tényezőt jelentő hadsereggel jól vagy rosszul gazdálkodunk-e. A vitában az elvtársak megerősítették a Központi i Bizottság elé terjesztett javaslatnak azt a megállapítását, hogy ■I különösen a gyakorlati képességek, a fizikai munka megbecsü||tj lésében vannak tennivalóink. Sem politikai, sem népgazdasági e szempontból nem mehetünk el szó — és tett — nélkül amellett, Rl' hogy nálunk a köztudatban hellyel-közzél nemcsak az értelmi-B | ségi szellemi munkának, de az „irodai” munkának is nagyobb B| becsülete van, mint a fizikai munkának. Engedjék meg, hogy ■fi ezzel kapcsolatban kommentár nélkül idézzek egy polgái’i politi-I Wm. kust, aki így fogalmazott a húszas évek végén: „Meg kell értet> alt nünk- hogy *-óbb ész kell egy héttonnás gőzkalapács kezeléséhez, U nrint^ahhoz, hogy gépiesen összeadjunk számoszlopokat egy üz-Tclsztoj írja, hogy az ember nem élbet anélkül, hogy ne higy-1
