Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.6.a/3)
1970-05-05
I . ¥.: ■...-■•■te';"/:, /¥;, ■■ ■ . ■ / r ■ 1 Sál BÉMiHBí r k p||| | B ni azokból a régi hagyományokból, hogy rangot jelentett, ha va- I ■ laki pl. vasasifi vagy bőrösifi volt. A szervezeti. kérdések közül csak kettőről szeretnék szólni. BK Az első az állami koordinálás kérdése. A hozzászólók mindegyike B egyetértett abban, hogy valamilyen állami koordinálásnak lennie R kell. Ezért javaslom, határozatként fogadjuk el, hogy legyen állt lami koordinálás, formáját a kormány dönti majd el. A másik kérdés — a vitában az elvtársak többször érintették — a pártba való felvétel. Javaslom, fogadjuk el, amit Kádár elvtárs mondctt: a kongresszus előkészítése során térjünk vissza er-S K re a kérdésre is. Több elvtárs szólt a hazafiság, a hazafias nevelés kérdéseiről. Volt olyan hozzászólás is, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy « nevelőmunkánkban jobban használjuk fel a szimbólumokat. Ezzel teljesen egyetértek. A marxisták soha nem voltak sem érte- Rb. lem-, sem erzelemellenesek, a mi forradalmi világnézetünk összhangban van az értelemmel: a marxizmus korunk legmagasabb XI rendű értelme; korunk igazán emberi érzelme ideológiánkban, forradalmi gyakorlatunkban találhat magára. Az irodalom, a művészet segítségét is felhasználva alakítsuk ki a fiatalokban az érzelmi kötődést az „Ember vörös csillagához”, az eszméinket jelképező szimbólumokhoz. De azt is állítom, hogy a jelképeket nem helyén való használatukkal le is lehet járatni. Hw Szerintem pl. azzal, hogy a Népköztársaság címere a kabaréban is ott van a függöny fölött, degradáljuk, ahelyett, hogy emelnénk ennek a jelképnek a szerepét. A szocialista hazafisággal összefüggésben esett szó a deheroizálásról. A deheroizálást éppenúgy elvetjük, mint az illúziót keltő hazug hőskultuszt. Hazugsággal, illúziókeltéssel nem lehet a szo-H cialista embert nevelni. Nekünk igaz embereszmények kellenek. Emberi ideálok, melyek magasabbak, mint a mindennapi emberek, de emberek, akik tettel és gondolattal segítették elő a társadalmi haladást. Az emberideálok, embereszmények felmutatásában vannak adósságaink. Így adósak vagyunk azzal, hogy az 1917 utáni Lenint megmutassuk az ifjúságnak. A Nagy Október Leninje igaz kép, de nem a teljes kép Leninről, és ezt éppen forradalmunk mai szakaszában érezzük. Ennek az adósságnak a törlesztése sokat jelentene. Meggyőződésem, hogy a mi korunknak. mindennapi életünknek is megvannak a hősei. Ifjúságunk kulturális életével kapcsolatban is hadd szóljak né-
