Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.6.a/1)
1989-07-01
^ .ff/ff! A KB 1987 végén vitára bocsájtotta ideológiai téziseit. .»/ Ez olaj volt a tűzre. A párttagok - ahogy mondani szokták -' • CT \yUtir--r0k j |R|ra| "szétszedték” a téziseket és elemi erővel tört felszínre a felső szintű vezetőkkel szembeni elégedetlenség. Hol indulatosan, hol |g|;; higgadtan érvelve, de egyre több párttag követelte az országos pártértekezlet összehívását. Közbevetőleg: most a kongresszusi készülődésben újra olvasva az akkori kerületi előkészítő tézisviták összegzését, jó látni, hogy a párttagok javaslatai, igényei —például a platformszabadságra, a belső szervezeti felépítésre és a választási rendszerre vonatkozó megfogalmazások - a vitára bocsájtott szervezeti szabályzatba beépültek. A májusban megtartott pártértekezlet kimenetele közismert. Az utána következő reményteli várakozások megalapozatlanok voltak: a változások szerves kifejlődése nem indult meg. A párttagság még hBHB SIHSHa mindig csak "hivatkozási alapnak" érezhette magát, akire hivatkozva ugyan, de megkérdezése nélkül döntött a KB, a Politikai Bizottság fontos kérdésekben is. Újra értelmét veszítette a helyi kezdeményezés, hiszen megoldatlan politikai, gazdasági alapproblémákba ütköztünk. Ezt bizonyította az ez év január 23.-án tartott kerületi tanácskozásunk, de még inkább az azt előkészítő alapszervezeti viták, melyek a körül folytak, hogy "Hogyan tovább a kerületi pártmunkában ?" Ugy tűnt, újra megismétlődik az 1988. elején elkövetett hiba: a felső szintű testületek nem veszik komolyan a párttagok véleményét, fontos, de mégsem a lényeget érintő kérdésekben szólitják vitára. liptó , m Az országot általinak még nem tapasztalt politikai elevenség ós változékonyság, és talán mondhatj)uj: természetes velejárójaként indulatosság jellemezte. és ami a párton belül törflpfi tént, nagyon megviselte és megviseli az embereket,felkészületlenül érte őket, különösen a párttagokat. A politikai bejelentések és események ismertek. Ugyancsak ismertek a párton belüli súlyos következményei is. S mégis mondható: a párt éledezik, kezd újra magára találni. Mondható ez, mert hivatkozhatunk a belső áramlatok életrekelésére/pld. a reformmozgalom/az önismeret lehetőségeire ■/pld. a múlt tisztázása/, a párttagság akarat kifejezésére. Mindez tenniakarásra utal. Igaz, sokat ártunk azzal, hogy nem nagyon ismerünk mértéket a múlt elutasításában. Biztos, hogy ezáltal nemcsak hitet, de értékeket is vesztünk. I
