Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.6.a/1)
1985-02-26
Az eredmények mellett számos probléma is adódik. A kutatások eredményességét gátolja, hogy mind nehezebbé válik a nemzetközi kapcsolatok fenntartása, a kölcsönös kutatások szempontjából fontos tőkés országok vonatkozásában. Főként az -utóbbiak radikális csökkenése jár azzal a veszéllyel., hogy elvesznek az eddig elért eredmények, a kiépített "állások". A társadalomtudományi kutató intézetek munkatársainak bérezési és jövedelmi viszonyai igen kedvezőtlenek. A bér- és jövedelmi viszonyok erőteljesen kihatnak az intézmények káderállományára és nagymértékben befolyásolják annak további alakulását. Gondot okozott a létszámcsökkentési kötelezettség is, melyet az intézetek többségében - a meghatározott céltól eltérően - a soros nyugdíjazásokkal realizáltak, s nem került sor minőségi cserékre, az alkalmatlan kutatóktól való megválásra. A létszámhelyzetet azonban nem a központi 7 %-os csökkentés nehezíti elsősorban, hanem a kutatói mobilitás hiánya, a kutatói pályára alkalmatlanok elhelyezésének társadalmi akadályai. A kutatók szakmai felkészültsége kielégítőnek, a legtöbb esetben igen jónak mondható. Ugyenez vonatkozik túlnyomó többségük politikai-ideológiai felkészültségére is. A társadalomtudományi kutatások politikai-ideológiai kérdéseinek tisztázásához a tudománypolitikai irányelvek nyújtottak nagy segitséget. Különösen eredményes volt a tudomány és politika kapcsolatának elvszerü, világos kifejtése: a kutatómunka szabadsága és társadalmi felelőssége közötti kapcsolat egyértelmű megfogalmazása: a társadalomtudományok valóságfeltáró, döntéselőkészitő és ideológiai-politikai funkciója szerves egységének tisztázása. B Elmondhatjuk, hogy ezek az elvek ma is szilárd bázisát alkotják az intézetekben folyó társadalomtudományi kutstásokr . te nak, Br A tudomány és politika kapcsolatában pozitiv tendencia érzékelhető a politikai döntések előkészítése során a tudományos eredmények felhasználásának módszerében. A tudomány és politika közötti "párbeszéd" élénkülésében mindezek melleit a kutatók többsége ma is kevésnek érzi a tudományos t eredmények beépülését a politikai döntésekbe. A publikáció szabadabb lehetősége pozitiv tendenciaként él a kutatók körében, mely serkentőleg ha-t a kutatásra, ugyanakkor igényli a fokozott felelősséget. E felelősség értelmezésében azonban még ma is tapasztalható kisebb-nagyobb bizonytalanság mind az egyén, mind pedig az intézmény részéről. A kutatási szabadság érvényesítésének egyik feltétele az, hogy a kutatóhelyek egyben olyan vitafórumokká váljanak, Sí Hlí . ií
