Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1980 (HU BFL XXXV.6.a/1)
1980-02-23
r Élünk, dolgozunk, évente 12o előadást tartunk, ós körülbelül 50-60 ezer ember nézi meg előadásainkat itthon,a külföldiekről nem is beszélve. S ha van olyan művészeti vezető, aki — nem igy dadogva — a művészeten keresztül próbál egy problematikát kiépíteni ós ezt a tömeg felé sugározni, őzzel nevelni, s ezzel egy ügyet szolgálni, akkor az talán a mi közös ügyünk, amit elhatároztunk. De a felsőbb szerveink, a Kulturális Minisztérium nem sokat törődik vele, ezért érezzük magunkat periférián. tt van a kutya elásva. Vajon helyes ez vagy sem? Azt már meg sem merem kérdezni: az X. kerületi pártbizottságot megérdezik—e ez ügyben? Az I. kerületi pártbizottságot megkérdezik ugy, ahogy eddig. En az I. kerületben négy éve vagyok, de a VII.-ben dolgoztam, ahol tapasztaltuk a segitséget. De sokkal nagyobb szükségünk lesz most ezekben a napokban a pártbizottság támogatására, ez az életünket jelenti, kicsit dramatizálva. Harmadszor is az I. kerületi pártbizottság támogatását kérem.AHogy minden gazdasági és politikai ügyben dönt, higgadtan, józanul. Mi művészek egy kicsit elengedjük magunkat, sokszor ez visszatart, sokszor rugókat ad nekünk a munkánkhoz. Az irányelv felhivja a figyelmünket, művészek, alkotóművészek a szocialista eszmeiségünk - elkötelezettségünk. Amikor a taggyűlésen ehhez értem - addig legépeltettem magamnak, amit mondani akarok - megálltam és igyekeztem értékeltetni a saját szavaimmal, hogy milyen nagyon fontos ez a pártosság, ez az elkötelezettség. Az 50-es evekben ágit.prop.,meg KISZ-titkár voltam a főiskolán. Most, amikor alkotóművész vagyok sokan nem ismernek engem és a müveimet, xxt nem a müveim propagálását akarom, de talán néhányan mégis 1 thatták az együttesekben a háborúról és a békéről akarok szólni a müveimen keresztül, azt tolmácsolom a művészek, az alkotóművészek, a három együttes és egyáltalán a táncművészek fele is. Ezt az elkötelezettséget a müveimen keresztül, de más müveken keresztül se szógyeijük. Kékedi elvtárs a kezdet kezdetén itt nemzetközi területről beszélt. A művészek - nemcsak a táncművészekre, hanem a filmművészekre, irodalmárokra, a szinház-, a zeneművészekre gondolok - igencsak sokat tehetnek a béke érdekében. Ha nem pártszerüek vagy nem elkötelezettek yagy mondvacsinált elkötelezettek, az sokat árt, sokat árthat. Éppen ©zárt fontosnak találom azt is, hogy a háboru-bóke kérdését bármelyik művészeti ágban, s ennek az izgalmas témáját dolgozzák fel és sugározzák vagy agitáljanak vele. Ebbe a rendszerbe rulettern, s ezért vagyok elkötelezett, nem abból a szempontból, h gy - kerültem és dolgozom. ugy érzem, hogy ennek a rendszernek a szülöttje vagyok, ennek dolgozom és ebből fakadnak témáim a közösség és egyén, a háború és béke szembeállítása. Ez feltétlenül szükséges. Pontosan napjainkban történelmi felelősséggel kell nekünk a háború problémáját megmutatni a fiatal generációnak, mert az nem élte át, weszternnek, kalandnak nézhetik. Lz nagyon súlyos probléma világszerte - főleg Nyugaton, de nálunk is - izgalmasnak tartják a fiatalok, tehát felelősek vagyunk azért, hogy hogyan mutatjuk be a háborút. Rá kell mutatnunk || arra, hogy a hlboru és béke as két klilbn fogalom. Erre Anacreannak néhány szép sora van: -"Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett bort iszogatván..." - A szeretotet is tanitsuk - nagy szüksége van az emberiségnek és minden embernek a szeretetre és a szépre, tehát
