Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.6.a/1)
1970-10-17
és tudunk-e kulturáltan, de szenvedélyesen mindig és mindenkor elsősorban elvekért harcolni. Véleményem szerint ebben, különösen ebben az értelemben a gazdasági mechanizmus sikere,gyorsabb és hatékonyabb érvényesülése szorosan összefügg a kulturáltsággal, műveltséggel, a tudatformálás hatékonyságával. Elnézést a kifejezésért, de csak lusta elme képzelheti el azt, hogy a mechanizmus sikere csak a jő szabályozókban /tehát: rendeletekben/ vagy csak a közgazdasági fékek gyorsabb kiengedésében rejlik* Anélkül, hogy tagadnőm ezek komoly jelentőségét, számomra fontos kérdés: vajon ninesenek-e olyan "szabályozók", amelyeket okosan felismerve lehet eredményesen alkalmazni? Eléggé kulturáltak vagyunk - vezetők és vezetettek - ahhoz, hogy a lehetőségeket a legjobban, igazán szocialista módon használjuk ki? Az a véleményem, hogy e téren még nem kevés a lemaradás. Ezért érzem nagyon időszerűnek a kongresszusi irányelvekben a szocialista közgondolkodás fejlesztése iránti igényt, s ezért érzem én a kulturális forradalom sarkalatos kérdésének ezt. A művészeteknek ilyen értelemben van jelentős szerepűk. De ha a művészetet, a műalkotást csak szakmai üggyé tesszük, ha csak a beavatottak vitatkoznak réla, egy jottányival sem fogunk előre lépni. A szocialista művészet akkor fogja betölteni valójában hivatását, ha egész népművelő tevékenységűnk szerves részévé tudjuk tenni. Ebben az értelemben a támogatás, tűrés, tiltás alapvető része /de csak része!/ tevékenységűnknek. Azt jelentheti, hogy támogatjuk mindazt a törekvést, ami elősegítheti éppen e magasabb kulturáltságot igénylő szocialista közgondolkodás megerősödését. Ezek után már nem stilus és csak forma kérdése csupán. Mert stílustól, formai megjelenésétől függetlenül nem támogathatunk semmi olyant, ami korábbi állapotban akar megrekeszteni, tagad minden-változást, osak azért, mert eltér a megszokottéi. De a megszokottéi valé eltérés még egyáltalában nem jelentheti a progressziót, a haladást. Körülbelül három héttel ezelőtt jártam Velencében, a nemzetközi képzőművészeti Biennálén. Az olasz pavilonban történeti anyagot is bemutattak. A kiállítás mottója ez volt: "Meghalt a művészet, éljen a mechanikus, gépi művészet". Ez azoknak az avantgárd törekvéseknek a jelszava volt, amelyek éppen az első világháború nyomán kiáltványban szögezték le, hogy értelmetlen az a művészet, amely ehhez a világháborúhoz vezetett. Ki tagadhatná ennek a tiltakozásnak haladé tendenoiáját? De önnek a művészeti törekvésnek ötven évvel későbbi fölslevsnitése egyszerű másolás útján a haladás komikumává, ellentétévé válik. Ma a szocializmus és az Imperializmus >' 0 '0 0 0 Wm t .w» .. ttÉÉÍnÉ ! ' * 'I
