Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.6.a/1)

1966-10-22

kongresszus elvi-politikai határozatait, a szocializmus teljes felépítésére irányuló politikát, a kétfrontos eszmei harcol.

A központi utasítások és útmutatások kerületi „levitelén” és I 1 alkalmazásán túl törekedtünk önállóan is reagálni és választ |'0Y

I 1 adni mindazon politikai és ideológiai kérdésekre, amelyek a

I ; párttagság, a lakosság és kerületünk dolgozói körében külön-I I féle nemzetközi és belföldi események során felvetődtek. A

i‘ 1 Pártbizottság és a Végrehajtó Bizottság — visszatérően is — I ‘ ' 1'

rendszeresen napirendre tűzte az agitáció, a propaganda és I 'v Ja

p| az ideológiai munka legkülönfélébb kérdéseit. így például

p) kerületi PB ülésen megvitattuk a békés egymás mellett élés

politikájának időszerű problémáit, az ideológiai irányelveket I Yfa}

és más elvi kérdéseket. Különféle aktíva értekezleteken, prolii pagandista tanácskozásokon, a nemzetközi helyzet és a párt

Rjí politikájának aktuális problémáit tűztük napirendre előadások és konzultációk formájában. A taggyűléseken és a pártna- IpfÉpM

pokon is törekedtünk időnként olyan politikai és ideológiai kérdések napirendre tűzésére, amelyek a kerületi közvéle| . mény érdeklődésének homlokterében álltak. Ugyanakkor, jól

tudjuk, hogy napjainkban is több olyan, korábban is vitatott politikai és ideológiai kérdés van, amelyeknek megválaszolása, behatóbb megmagyarázása még megvalósítandó feladat.

Megítélésünk szerint a beszámolási időszakban a következő X * főbb kérdések foglalkoztatták párttagságunkat és a közvé- I

leményt:

1. A nemzetközi helyzet eseményeinek és a nemzetközi erőviszonyoknak helyes megítélése. Véleményünk szerint Pártbizottságunk és a pártszervezetek igen aktiv munkát végeztek^ hogy a nemzetközi helyzet időszerű eseményeit, azoknak hátterét helyesen megvilágítsák. Ennek eredményeként elértük, hogy ma már a nemzetközi erőviszonyok megítélésénél sem a túlzott optimizmus, sem pedig pánikhangulat nem jelentkezik. A nemzetközi kérdésekkel foglalkozó agitációnknak és propagandánknak korábban éppen az volt a gyengéje, hogy a különféle, leginkább a harmadik világbeli országokkal kap| ■ csolatban illúziókat kelthettek, majd váratlanul következtek

be olyan események, amelyek a közvéleményt megrendítették. Az utóbbi időben sikerült mór a nemzetközi események reálisabb szemléletét kialakítani és azt megértetni, hogy a I

/ te'v te.® ^

21