XXIII.218.a.1 / 84. kötet XVIII. Kerületi Tanács tanácsülései. 1957.02.15. A Végrehajtóbizottság jelentése az októberri tanácsülés óta végzett munkáról és a soronkövetkező feladatok ("ellenforradalom" okai, következményei)

Óriási szerepet játszottak az ellenf orra dal cm kirobbantásában a Horthy-fasianus és a magyar kapitalista földesúri restauráció hazai illegális csoportjai, melynek fő erői Ryugat-német országban gyülekeztek.

A hazai ellenforradalom 1943-ben elszenvedett veresége óta, egy percre sem mondott le a kapitalista földesúri rendszer visszaállításáról, csak a kedvező alkalmat várta, hogy lecsapjon népidemokratikus rendszerünkre.

A 23 •~i eseményekben döntő és alapvető szerepet játszott a n@m- zetkö zi imp erializmus•

A nemzetközi imperialiamis nem mondott le a népek leigázásáról, a kizsákmányolás fenntartásáról, & helyi és egy harmadik világháború kirobbantásáról.

Az imperialisták a magyar ellenforradál am támogatásával háborús tűzfészek létrehozását akarták elérni hazánkban.

Bármilyen kézenfekvőek i4 az ellenforradalmat kiváltó okok, még mindig sok emberben merül fel a kérdés, forradalom volt-e, vagy ellenf orradál cm.

Engedjék meg, hogy a kérdés tisztázása végett néhány gondolatot, tényt megemlítsek.

Az október 23»-i tüntetésben többségében azok a becsületes diákok, dolgozók vettek részt, akiket a Rákosi-Gerő klikk hibái és vezetési módszerei feletti elkeseredésükben az a szándék vezetett, hogy a hibákat megszüntetve, a nép ideán okrat ikus rendszer alapjait megerősítve, a szocializmus épitésének utján haladjon álőre az ország.

De ma már mindannyian tudjuk, hogy az októberi események kirobbantásának el3ő napján a tüntetők között megjelentek azok az elemek, akik kimondott ellenforradalmi követelésekkel álltak elő, és a jóhiszeműen utcára vonult dolgozók feltüzelt hangulatát, ellen- forradalmi céljaik szolgálatába állították.

Rém kell túl nagy szakértelem ahhoz sem, hogy megállapítsuk, hc^y a 23.-i támadások a legfontosabb katonai- ás állami vezető szervek ellen irányultak, ami világos bizonyitékus szolgál arra, hogy a szervezők tapasztalt, képzett ellenforradalmi diverzánsok voltak.

Ezeknek a tényéknek ismeretében, egyértelműen kimondhatjuk, minden dllenkező véleménnyel szemben, hogy 1936 október 23-án hazánkban naa fórra dal cm, s nem nemzeti forradalom, hanem ellenf orra dal cm vette kezdetét.

Kétségtelen, hogy a tüntetésekben, sztrájkokban résztvett dolgbzó tömegek döntő többsége nem volt ellenforradalmár, de tu dcmásul káli venni azt a keserű igazságot, hogy fellépésükkel a Magyar Népköztársaság állam rendjének erejét gyengítették.

Az ellenf orra daL cm kezdetben - ismerve az elégedetlen tömegek hangulatét - álcázott jelszavakkal lépett fel, de az események folyamán, különösen október 3o.-a után, egyre nyíltabban jelentkezett. Megkezdődött a becsületes, népünkhöz hü kommunisták, haladó gondolkodású emberek, féktelen üldözése, és a már levitéz- lett elemek nyíltan követelték a gyárak, bankok,a nagybirtokok részükre való visszajuttatását.

I- 2 -