XXIII.208.a.1 / 2. kötet VIII. Kerületi Tanács tanácsülései. 1957.04.17. A kerület lakásügyi és szociálpolitikai helyzete
^ _ » - 4 Fel tehát 5 a kérdés mi teszi szükségessé kerül eteinkrek a kórházi költségek viselését. Tekintettel arra, hogy vannak egyének, okik más biztosított intézménynek c tagja vagy non tagja, a korházi ápolás -igény- jogosultsága lejárta után topább ápolásra van szüksége, amennyiben a kórházi ápolna költségét az ápolttal nóta lehet megtéríttetni, ilyen esetben kerületünk viseli a költségeket. Természetesen a költségviselésének az elbírálásánál alapoó környezet- tanulmányt végzünk, hogy vark-e az áp altnak olyan ho zátartozóje, aki annak az eltartásira kötelezhető, akkor ezen hozzátartozóival téríttetjük meg a kórházi költségeket. 1956. évben 2109 ügyirat érkezett különböző kórházakból, melynek úpo- " lási költségei 1.965.138 Ft. ot tett ki, mely összegből alapos kivizsgálás után 1.757*537 Ft-ot vagyis 89; -át engedtük el. Ki végzi e munkát a Tanács apparátuson belül? E munkát a Tanács üzoc.Pol. csoportja végzi, mely csoport szervezetileg az 3Ü. osztályhoz tartozi , mely ü yrortíileg nem odavaló. Itt rá kell mutatnom, hogy egyik javaslat után születik a másik, de eredményt sohasem érünk el, de még a felső szervek sem méltatják Tanácsunkat, hogyn a beterjesztett javaslatainkat elfogadják-e vagy sem. Álról van itt szó? - Árrá 1 ó tisztel Tanácsülés, hogy 1956. ávbon megjelent 1046/1956. M.T.sz. rendelet az ésszerűsítés illetve az ügyvitel egyszerűsít ás éré vonatkozott. Meg jelenése után mi is kivettük részünket és nagyon sok javaslatot nyújtottunk be annak ellenére, hogy a határidőv "azonnalra" szól, mágia helytálltunk, mint Vili. Tanács, valamint az apparátus dolgozói, i t kívánok rámutatni arra, hogy a fent idézett törvény, valamint M. Tanácsi rendest szellemében Javaslatot tettem a Szoc.Pol. csoport önálló csoporttá való tételére, természetesen nagyobb hatáskörrel, am ro a mai napig sem értesítést nem kaptunk. A csoport 1956. évben a rác, idős akáig egy csoportvezető, 3 előadó és 1 adminisztrátorral dolgozott. A rác. után 1957. évben 1 csoportvezető és 2 előadó. Felteszem a kérdést vájjon, hogy tudja ez a csoport a munkáját ellátni, valamennyi kérelmezőnek a megelégedésére. A válasz egyszerű, sehogysem, ra vei a hadigondozás előadóját áthelyezték a pénzügyi osztályra, és ez a reszort előadó nélkül maradt és ez még csak hagy- jén volna, ha az áthelyezésével a reszoit io megszűnt volna. Mivel ez nem történt meg, úgy 200-250 rmber kiált segítségért, de maguk az akták ic ügyintézőkért. Ugyancsak nagy kiesést jelont az adainisztrátoa rac.io-v nalizálása is, mivel a szükséges leírási munkákat az előad—k hiányos, vagy egyáltalán gépelni nem tudásuk jsés leleteik az ügyintézést. Nemcsak itt kell keres nőnk a munkakiesést, hanem a nagyfokú ügyfélforgalom is hozzájárul. Az emberek, akik idejönnek hozzánk úgy gondolják és nagyon helyesen, hogy "sz édesenyjukhezn jönnek, ma na éhes vagyok" felkiáltással. Az éhes gyermek reá túri ja megérteni, hogy nincsen, vagy mér elfogyott a kenyér, és ilyenkor jönnek a sírásóig könyörgések, ami a ugyancsak hosszú időt vesznek el az előadótól, még letörve, szomorúan távozik a csoportbó I. A ásik gyermek, aki vágkép nem akarja megérteni, hogy az ő részére semmiféle kenyeret nem lehet adni, mivel az előirt feltételekkel nem rendelkezik. Az előadó kénytelen vele hoazu időkön át N foglalkozni, mig nagy nehezen meg fqgja érteni és azitkozódáa valamint nemtetszésnyilv«nitás közepette, sőt még magát az előadót is m^feny e- geti felsőbb ozorvakkol, - ezutá'n elhagyja a helységet. I Ld-,. __________________________
