1990. április 25. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
256
' l l i J I 3 Müveiről 1953-ben igy nyilatkozik: "... nem tettem mást, mint szeretettel és lehető hűségesen felrajzoltam .... a földet, amely cserében vállalt engem, és amelynek mindent köszönhetek, ami bennem emberi és művészi érzék". A trianoni sokktól kábult magyarságot a Kiáltó szó. c. röpiratával igyekszik felrazni "Kiáltana jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kialtcm a célt: a magyarság nemzeti autonómiája" -. Hinni akarja, hogy mégsem lesz pusztába kiáltott szó. Döntő szerepe volt az Erdélyi /későbbi nevén Magyar/ Néppárt megalakításában. Megindítják és szerkesztik a párt lapját, a Vasárnap c. képes politikai — újságot /1922/. 1924-ben megaIapitják az erdélyi Írók önálló könyvkiadó válla - latát, az Erdélyi Szépmives Céhet, melynek megszűnéséig /1944/ igazgatója volt. 1931-ig szerkeszti az Erdélyi Helikont. Szolnay Sándor festőművésszel együtt megaIakitótta és igazgatta 1931-től 1944-ig a romániai magyar képzőművészek szervezetét, a Barabás Vilmos Céhet. 1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán megzőgazdasági építészetet tanit, 1945-46-ban a Magyar Népi Szövetség K olozs megyei elnöke, 1946-48-ban nemzetgyűlési képviselő, az újjáalakult Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnökigazgatója, a Világosság c. kolozsvári lap beIső munkatársa. 1953-tól, nyugdijbavonuIásátóI kezdve ismét az irodaiam felé fordul inkább. Kolozsvári Mártonról és Györgyről tervezett regényét betegsége miatt már nem fejezheti be. '' 1977.augusztus 25-én,Kojozsváron érte a halál. Sokszor hívták "haza" Magyarországra, biztos egzisztenciát, karriet Ígérve, de számára a "haza" bizonytalan jövőjű Erdélyt jelentette, ahol szükség volt rá, I . s ő vállalta küldetését: az' erdélyi és magyar kultúra őrzését és ébresztését. 1974-ben kitüntették a román "Augusztus 23." érdemrend első fokozatával. Ugyanez évben kapta meg a "Magyar Népköztársaság" zászlórendjének első fokozatát. J?í5 ra ' —- ot —ct X
