1990. január 15. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
10
i- 7 A Budapesten települt állami ipar arányának csökkenő tendenciája tartósnak ígérkezik, azzal 1990-ben is számolni lehet. Az elmúlt időszakban a nagy élőmunkaigényű, de ugyanakkor alacsony személyi jövedelmet biztosító textil-, bőr-, szőrme- és cipőipari, textilruházati ipari, valamint gépek, gépi berendezések gyártása és a kohászati ágazat termelése csökkent, miközben gyorsan fejlődött a híradás- és vákuumtechnikai ipar, a gyógyszer és nyomdaipar termelése. A "leépülő" ágazatokban a létszámcsökkenés a kapacitások kihasználatlanságát reprezentáló műszakszám csökkenésben nyilvánul meg, miközben a vállalati telephelyek száma nem csökken. Ez a vállalati vezetés tartalékoló-ki- ra 1 váró taktikázását jelzi a gazdasági racionalitást figyelembe vevő, a felesleges kapacitásokat (és költségeket) megszüntető magatartás helyett. A főváros tanácsainak - a tulajdonreform, az önkormányzati és a földtörvény várható változásával összhangban - fel kell készülniük arra, hogy a termelés és a település kapcsolata, egymásrautaltsága és a kölcsönös érdekeltség növekszik, a településeknek érdekében áll a termelő tevékenységek elősegítése, de ha indokolt, megoldást kell találni a tartósan gazdaságtalan, környezetszennyező, városképbe nem illő üzemek tevékenységének megszüntetésére. A főváros munkaerőhelyzetét befolyásoló tényezők (a piaci viszonyok kibontakozása, a szerkezetváltás, a veszteséges termékek visszaszorításának mértéke és üteme, a magánvállalkozások kiterjedése stb.) hatására az aktív keresők számának további csökkenése, s ezzel együtt az ágazati szerkezet és N a szektorál is összetétel módosulása várható. Folytatódik az ipar létszámlei adása. Nagyobb létszámnövekedés a közlekedés-posta-tóvközlésben, a keresI kedelem-idegenforgalomban és az anyagi szolgáltatások bizonyos területein lehetséges. Valamennyi népgazdasági ágban várható az állami szektorban fog- * lalkoztatottak számának mérséklődése, s ezzel párhuzamosan a magánszféra bővülése. A főváros munkaerőpiacára 1990-ben is jellemző lesz a kereslet globális túlsúlya, ami a kereslet és kínálat szerkezeti eltéréseivel párosul, és toÖ vábbra is ösztönzi a munkavállalási céló bevándorlásokat. A strukturális eltérések miatt a már ma is létező munkanélküliség mértéke várhatóan tovább fé / 1 I 1 _______________________________________________________________ 9* ». .
