1989. december 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)

351

r ' — " """" — i * w» i í a- 7 ­A tapasztalatok alapján megalapozottan állíthatjuk, hogy a befolyá­solás korszerű eszköze az érték támogatás, s ez annál sikeresebb, minél nagyobb összeg áll rendelkezésünkre. Hiba lenne azonban,ha a Szinházi Alap eredményezte tendencia emlitése mellett nem szólnánk a gazdasági kényszer okozta egyéb jelenségekről. Megállapítván, hogy az elmúlt két évad az előzőekhez képest izgalma- ^ sabb, mozgalmasabb volt, az is látható, hogy két félé polarizálódott. Megerősödött az aktiv politizálás, másfelől megnövekedett az üzleti szinházi tevékenység. E szerint polarizálódott a müvésztársadalom is. A kizárólag szórakozta­tást vállalók kisebbségben vannak és irányzatuk nem jelenti azt, hogy az önfenntartást is vállalják, mert ennek nincs is reális lehetősége. Igénylik az állami támogatást^lehetőleg növelve. A szinházi társadalom nagy többsége igényli, hogy művészi munkájával vegyen részt a politikai-, társadalmi életben, ezt magas színvonalú művész színházban látja teljesíthetőnek és úgy véli az állam köteles­sége eltartani a színházat. Tekintve, hogy ezt az állami költségvetés egyre kevésbé vállalja, határozottan érzékelhető a művészek körében az elégedetlenség,amely úgy minősíti a helyzetet, hogy az állam kultura- -ellenes politikát folytat. Ez a vélemény abból származik, hogy a színházakon belül érződik az egyre keményebb küzdelem az életben maradásért és az, hogy a játékrend­ben szinte valamennyi szinház gazdasági kényszer hatására arra kény­szerül, hogy a műsor könnyebb, kevésbé fajsúlyos vonulata kerüljön túlsúlyba. I' /fatóí'l j rá I I --- ------------­\ H . - -- ...................-......................................1

Next

/
Thumbnails
Contents